Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Tanukban a legkisebb rezdülés se legyen arcodon, hogy öabitsék bűnösen bántottak... Ugye nem haragszol rám ezért a talán fölösleges kérésért? Lehet, nincs szükség rá,de mégis... írd tehát meg: mi a határozatod? Maradsz-e Kecskemétnél vagy átteszed idea székhelyedet? S mik az anyagi feltételeid? Hány ív, mi a tárgy etc. Arra is gondoltam, hogy felkereslek vagy két napra. Most lett volna időm, péntekszombat—vasárnap. Szombaton különben sosincs órám, pénteken persze egész nap. A jövő héten inkább megrohannálak péntek estére, vasárnap estig. Letárgyalnánk mindent A—X-ig. De persze csak akkor, ha nem vagy révületben. . Most nem is írok többet. Zoli beteg lett épp az év elejére, a torka bibi, piros, talán mandula... Ez az apaság végzete. Holnap behozzuk, remélem, gyorsan rendbejön. Különben kint lakunk még a kertben. Az események a Dobozi-bérházat — kaszárnyák és vasút közelében! — baljóssá tették. Én épp a tűzfalnál alszom. Mily sokat tűnődtem ebben a kis szobában... S holnap?... Bocskayban van több eladó szőlő, házzal. De a szőlő gondja... Vigyázz! Majd elmondom élőszóval! Isten óvjon! S meg ne haragudj levelem „ellengravitációs" „aggályoskodásáért"! Szeretettel köszönt: Pali Ui. A múltkor már szíved szisztémáját kifejtve bizonyítottad, hogy a baj megóv a fölösleges nekihevülésektől. Nem is említettem volna én még egyszer a dolgot, ha különösen most nem intene fokozott óvatosságra és önuralomra Babits szept.-i cikke, pláne az ilyes kitétel: „Léha és szemérmetlen játék!" (Ti. a Tanu „híg", „mély" magyarság kategorizálása.) Ezt a szinte becsületsértés-számba menő kifejezést a mostani Napkelet-cikkemmel kellőleg lehűtöttem, de a Szigetelés és süllyesztés megadja rá a nyomatékosabb választ is. Megmagyarázzuk Babitsnak és a magyar irodalomnak azt, hogy Te oiy ellenzékbe mentél át, nem idegeid kisiklása okozta, hanem az immorális klientúra-kényszer, amely mindenre rátette a maga rafinált ércbilincseit... Egy protoplazmájában kevés nedvű, de zseniális stiliszta Literátor Satrapa — akinek sok szép elborongása volt Dantén, Baudelaire-en át — veleszületett elszikkadását szinte törvényerőre emelte, s gondosan lecsapolta volna a mások nedveit is, ha azok engedik. Kik boldogultak körülötte? Az Illyés-jellemek... (- Te is diktátor-hajlamú vagy — mondta Tóth B. — Igen, de a nedveket nem tikkasztod el, sőt követeled! — Ez igaz! — Persze! Gondolj a négy lányára: ő tele volt nedvekkel... Igy ontotta, tékozolta nedveit az irodalomban is... Bocsássuk meg hát zsarnokságát...) A magyar irodalom nagy evolúciós érdeke, a protestantizmussal beoltott kato/iku-