Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Mi közben folytattuk a magunk imaginárius harcát, a Napkeletben megjelent első helyen a Nemzeti Újságnak szánt cikk, sőt Marék A.-tól egy másik tanulmány — meglehetős kusza — Rólad. Kállay M. akár taktikából, akár emberségből, de nem nyomta el az ellenkező véleményt. Ezt nem szabad elfelejtenünk. Bárcsak a Nyugat lenne ily liberális! Azt tervezted, hogy a Tanúban bemutatod tanulmányaimat. Nos, Babits megelőzött. Az aug.-i Tanu-bírálatot a szept.-i számban újabb nekirohanás követte. Az előbbiben helyeslőleg bólint az „Öncsonkítás"-metaforának, Joó T.-nak... De még akkor — írás közben — nem tudta, hogy nyomódik a Pr. Sz.-nél az ellen-metafora. Most szept.-ben ennek szalad neki, de úgy, hogy egyszerűen elhallgatja a nevemet, s a Tanúba beolvaszt. Te vagy — rajtam át — az „őrült kertész", aki visszametsz, AranytVörösmartyt... Micsoda észcsavar! Én Joó T. hasonlatát akartam ellensúlyozni egy másikkal, Babits kiragadja a hasonlatot az összefüggésből, izolál és süllyeszt. Szigetelés és süllyesztés: ily című visszavágás jár a fejemben. Méltó válasz, kicsinyességtől mentes. Még egyszer hangsúlyozom: ne részleteken piszmogjanak, hanem függesszék tekintetüket a nagy összefüggésre, a nagy Egészre, Kazinczyt, Kölcseyt Te egy ily nagy „fiktív" síkra fektetted. Lehetnek a részleteidnek vitatható, áthidalható pontjai... Nodea Napkeletben már olvashatja mindenki. Tóth Béla most jött haza Londonból és Párizsból. Gőzerővel rá akarja magát vetni a Tanu-kiadásra, ahogy felajánlottad a Társaságnak. Az Ady Társaság kiadása lenne, esetleg hozzákapcsolva Kassát is: Ady Társaság—Új Élet kiadás Debrecen—Kassa Ilyesféle. Ezzel nőne a kollektív alap. Most már csak az a fontos, hogy Te légy határozott a céljaidban, szögezd le pontosan kívánságaidat. S nekem, aki igazán azonosítottam érdekeimet érdekeiddel, megengedheted, hogy még egyszer kérjelek: légy hűvös, objektív, minden felesleges lírától mentes a következő írásokban még inkább! Tóth B.-val épp erről beszélgettünk tegnap. Ő, aki egyik legnagyobb tisztelőd, ezt sajnálja Benned: Te — szerinte — a legkisebb kritikára maximális érzékenységgel, ill. érzékenykedéssel reagálsz. Nem babitsi módon — hangsúlyozza Tóth —, Te nem „szigetelsz és süllyesztsz", de nem emelkedsz felül kellő heroizmussal holmi kis piszkálásokon. Légy hős, légy hallgatag és újnemes, mi a maximális értékedet óhajtjuk napfényen látni.. Szavunk nem cselvetés. Ne menj neki okvetlenül a falnak! A kultúrának, a tiszta, belső szónak légy a hőse! Ne idézd okvetlenül fejedre a Gestapók mechanikus haragját. Sőt, bújj el mélyen, s csak így buggyanjon fel a szavad, mint Mimrnek, aki Odin fülébe súgta a jövőt... (Odin pedig Baldrnak, de ez más mítosz!) Félre ne érts, Tóth B. is kiemelte, hogy Te igazságos vagy, legalábbis igazságra törekszel, még sértődöttségedben is. Babitsot mindig méltányoltad képességei szerint, sose voltál képes olyan kritikai justizmordra, mint ahogy ő intézte el Szabó Dezsőt. De egy szent „hitleri", határozott irodalmi felülemelkedést várunk Tőled, a következő