Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1939. szept. 8.] Kedves Pali, amikor Ella legutóbbi, 8 oldalas levelem föladta, azt mondtam: kár volt elküldeni, tapasztalat bizonyítja, hogy Pali az ilyen levelek után legalább két hétig nem ír, fél, hogy „elfajul" a levelezés. A jóslat idáig bevált. Jobban, teszed hozzá, mint amit abban a levélben békéről s háborúról adtam. De csak látszólag! Szombat-vasárnap én is azt hittem, komoly háború lesz, s a magunk sanszaiban sütkéreztem fölvillanyozottan. Öt nap elég volt hozzá, hogy minden reménységet szétromboljon. Az angolok és franciák ki akarják húzni maguk kelet-európai kötelezettségeikből — volt a múltkori diagnózisom. A lengyelek azóta megtették a legnagyobbat, amit Európáért megtehettek, magukra zúdították a német inváziót, csakhogy az angolokat és franciákat harcra kényszerítsék. Az angolok és franciák pedig most megteszik, amire hülyeség, aljasság és gyávaság szövetkezve is csak ritkán képes: egy puskalövés nélkül bámulják Lengyelország pusztulását, s a maguk utolsó kártyájának a kiütését. Mussolini mint semleges jobb szolgálatot tesz Hitlernek, mintha az egész talján ármádiát az Alpoknak zavarná, békét libegtet a hülye pacifisták orra fölé. A kritikus pont a lengyel hadjárat befejezése lesz. Megköti-e Hitler Lengyelország gyilkosaival az ígért békét, s akkor Magyarország, Románia, Jugoszlávia megszállása következik, vagy már most leveti velük szemben az álarcot, s akkor a francia és angol gyarmatbirodalom felosztásában gyönyörködhetünk elébb. Annyi bizonyos, hogy ilyen silány, erkölcstelen, maguk-ellen vétkes népek nem érdemlik meg, hogy a világ javainak a harmadrészét bírják. Hogy mi mit érdemlünk, azt semmi sem bizonyíthatja szebben, mint épp a Tanu sorsa. Spenglernek úgy látszik igaza volt: az Isten pénze elfogyott, megértünk egy új római császárságra — annyival alacsonyabb fokon, amennyivel kisebb egy Hitler Augustusnál. Ez a hét meghozta a teljes csalódást, nem vagyok többé büszke rá, hogy európai vagyok, de meghozta a megnyugvásnak egy igen keserű, de mégiscsak vajúdás-lezáró formáját is, látom, hogy itt a végzet dolgozik, s a magam démoszthenészi kudarcát egy világrész tragikumában látom feloldva. Hibázhattam, de nem a hibáim hibásak abban, ami a népemre szakad. A jövő programja is csak egy lehet most már: lebújni a fajba, kapni és adni a meleget, amennyire az új rend a maga négereinek majd megengedi. Tehát amiért a Kisebbségbent elátkozták. Őszinte szeretettel köszönt, s várja egy lev.lapod: Laci 246. [Debrecen, 1939. szept. 9.] Debrecen, 1939. IX. 9. Du. 3. Kedves Laci, hosszú leveledre csenddel válaszoltam. Helyettem a Történelem beszélt. Most megtöröm a csendet és az ágyúdörgést. Varsó és a többiek: a Nornák erősebbek.