Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Élet és művészet: régi párhuzam, s mégis állandóan gyötör. Nem frappáns, poentírozott megoldásra vágyva, hanem valami másra, valami kibékítőn, mélyen igazra. Egy napfényes reggel, egy szélmozgatta levél — elbámulok: nem lehet ez igazabb cél? Minek leírni? Minek a szó? Az íráson érezzék az emberek: másodrendű az, mert az elsőrendű azélmény volt — az író szava „cifra szolga"? Nem! Jegyzet, alázatos. De hátha mégis parancsolóan igaz az a hasonlat, és az élet legmélyéből fakad: „mint a magnak..."? Nem tudok tőle szabadulni, hiába próbáltam fáradt gesztusokkal védekezni ellene. („Megfagynak a mártírok!") Most úgy nézlek a távolból, mint egy idegen hősi jelenséget, egy messzi ostromot. Érdekel Proust, nemrég közös összejövetelen egy zsidó fiú fordítgatott belőle, de rettenetesen elkallódott a nyögdécselő fordításban (Előszó) a pszichikai összefüggés, majd elaludtam. Szeretem, ha a szöveg előttem van. Akár ki is szúrhatják a dobhártyámat. Érdekel Oroszország. S a többi is mind. Illyés Gyulának hónapokkal ezelőtt megjelent két hosszabb verse: Három öreg — Ifjúság. Ismered őket? Hogy tetszenek? A Nyugat tavaly nyári ciklusakor, már akkor éreztem, hogy ki fogsz Te még „ábrándulni" abból a „heroizmusból", amit az „új nemzedéknek" tulajdonítottál. A tollat viszi a mechanizmus, az irodalom. Örülök, hogy most már távlatból vagy, ez a Te (végtelen) szerencséd: tudsz ritmizálódni! Jó az, ha folyton vigyázunk „alkatunkra"? Szemünket időnként be kell hunyni. Mikor Debrecenben jártál, az elmaradt újságcikkbe regényeddel kapcsolatban ezt írtam: „A regény pszichikai hézagait (a puszta pszichologizálás okvetlenül hézagokkal jár) a mesemondás álmával kell betölteni. S N. L. az az író, akinek a szeme — ha alszik is — mindig nyitva van..." Lehet vitatkozni, igaz-e. Akkor is éreztem, bár a poén kissé elrántotta a tollamat. (Rettenetes ez a poén!) Istenem, négy oldalt sikerült összetémáznom! Mi ez? Ezt érdemelted Te? Nem, nem ezt érdemelted! De ez a Te sorsod: ilyen valutákat kapsz a magad nemesei helyett! Ez is sorsod heroizmusához tartozik. Bocsásd meg ezt a hortobágyi valutát. (Tulajdonképpen a Bocskay-kert nem a Hortobágyon van. Hirtelen térkép nélkül nem tudom az égtájat. Szőlőtelep ez, Hajdúhadháztól 4 km-re. De olyan „stílszerű" a „Hortobágy"!) Ha sok, nagyon soka fogyatkozása, egy erénye mégis megmenti a kárhozattól: őszinte volt. „Gondolatot szervezni": gúnykacajra fakasztottalak? Ez a levél minden, csak nem szervezett. S ennyi idő után? Félek, eljátszottam barátságodat, pedig úgy szeretnék még egy-két hosszú levelet Tőled. Hasonlóan őszintét, melynek tüzétől megsemmisülnék! (Mint orvos ismered ezt a lelki betegséget.) A vegetáció ájultságából feléd nyújtja gyenge kezét, s várja biztató szódat: Gulyás Pál Ui.: Csak dolgozz, amíg indukciód tart. Ne zavarja semmi áramodat. Ha megjelenik a folyóirat, válasznak veszem. Nekem az időm nem drága, de Neked az, s én a világért se szeretném az idődet megrabolni. (Egy kikapcsolt tekercs.)