Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

„Kiseprűztek" az irodalomból?... Eh, ez kicsinyesség! Többet ne essék róla szó! Alakulj, alakulj, alakulj! Szeretettel ölel: Gulyás Pál 242. [Budapest, 1939. aug. 26.] Kedves Pali, ma kissé nyugodtabban ébredtem, a test is csendes, s reggeli tétovázásomban újra elolvastam a te Nemzeti Újságnak írt cikked. Tegnap az élethez lerántva mint élőlény s polgár olvastam: mit nyom az agyakban, mi lehet a hatása stb., s inkább olyasmit éreztem, bár ne védene senki, ne volna senkim, hisz egy, az inkább komikus, még Krisztusnak is tizenkettő kellett. Ma nyugodtan, nem mint polgár, hanem mint szellem olvastam, s olyan gyönyörűséggel, mintha nem is rólam szólna, mint írást, dialektikát, magyar jelenséget. Mégiscsak nagy dolog, „diadal", hogy van „egy", aki ezt így írja, így látja. A szellemben egy ember már elég az igazság kimondására, s kettő a szentesítésére. Két tiszta, erős agy: zsinat. Ez a gyönyörű mégis a mi munkánkban. Nem kell sem toborozni, sem eltiporni. Sőt magad biztosabban győzöl, s az igazság tipor helyetted. Dicsérjük hát őt! S köszönjük meg neki, hogy részeltetett. Ölel: Németh László 243. [Budapest, 1939. aug. 26.] Kedves Pali, ma délelőtt tehetetlenül heverek a Törökvészen magam, család, munka, életkedv nélkül, amikor jön a csomagod. Egy órára kivert az állapotomból, köszönet érte. Hogy mi bajom? Egyszerre rohant meg a három baj, amiben az utóbbi években szenvedek: ország, feleség, szervezet. Az országot látod, egy új Lengyelország felosztása, csak az egész „kis népek öve" a Lengyelország. Milyen borzalmasan igazolódik a Tanu, a természetes ellenség (orosz-német-olasz) tana, a harmadik — minőség-szocializmus, s a tavalyi levelem Csehország katasztrófájakor. Ennyire már nem is szabad igazolódni, ez nem előrelátás, de ész és véletlen ördögi összejátszása. Gondold el, ha én a háborúért izgulok! Az utolsó lehetőség, hogy Európa karddal a kezében essék el. De minden jóslat ellenére sem hiszem, hogy legyen, ezek a félkegyelmű demokráciák s rongy kis államok még egy fél év békét imádkoznak össze, hogy még kevesebb reményük lehessen a sikeres háborúra. Mennyire igaz, hogy minden a vezetők öntudatától, a „mentiá"-tól (I. amentia) függ, ezt sem pénz, sem kitűnő helyzet nem pótolhatja. Hogy megelőzhettek volna mindent 36-ban!