Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

getett, tegnap este a Tanút — a Kisebbségbent — másfél órás oráció keretében ismertettem és védtem. Tiéd a diadal, még Szekfű „lírája 'ellenében is. Egy-két napig böngészem a dómot és a hegyeket. Szeretettel ölel: 939. VIII. 17. Pali 235. [Kassa, 1939. aug. 18.] Kosïce-Kassa, 1939. VII1.18.Péntek.. De. 1/4 12. Kedves Laci, itt ülök egy ódon szobában. Nagy bolthajtások, kissé homály. De kint is felhők torlódnak a dóm felett, a homályt föl-„gótizálva". Ma keltem fel másodszor az ágyból — Kassán. Sok hűhó közt érkeztem. Azelőtti nap Debrecenben kapkodtam össze a pakkot, hiszen holmim egy része ott van. Másnap hajnalban indultam Bocskayból szakadó esőben, Rozó hűségesen topogott mellettem a kis erdőn át, a szőlők ligetéből. Az eső kitartott Kassáig, s kis megszakításokkal most is tart. Megérkezés... Táviratot küldtem, rgeg is kapták, várt is néhány fiatalember, „prohászkás", de nem ismertük meg egymást. Igy hát egyedül villamosoztam a Deák F. utca 6-ig...azaz: Szathmáry György utca 6-ig. Az uralomváltozás óta az utcák összevissza kereszteltetnek, senki se tudja, miért. Sok mindent nem lehet itt megérteni... A merev hun és kun Szabály őrködik Kazinczy holt álmai felett... Batsányi lábnyomai felett... Ez az ódon, felvidéki típusú ház rejti magában az Új Élet szerkesztőségét. Nagyon rokonszenves fiatalemberek ezek, a szerkesztő, András Károly, joghallgató, alig 22 éves. De az egész társaság épp az a „kisebbségi magyarság", akikhez te a legújabb Tanúdat intézted. Jó csírák, várnak a kedvező éghajlatra és Isten kifürkészhetetlen kegyelmére. „Nagy lélek kell ide..." — ez zsongott bennem, ahogy a kassai utcákat ma keresztül-kasul járkáltam... De ne öltsem egymásba a szót! Aznap este már rekedtté beszéltem magamat az egybegyűlt konferencia előtt. A magyar lélek formái az irodalomban — ez az akadémikus cím fedte a kevésbé akadémikus mondanivalót. A „kisebbségi" sors tragikus nagyságát ecseteltem a Halotti Beszédtől kezdve a Tanúig... Azt a tanulmányt olvastam fel, amelyet a debreceni Nyári E.-en három órán át előadtam. Persze csak egy részét. Már haladta az éjfelet, amikor ágynak dőlhettem a sok-sok arc kaleidoszkópja után... De minden arcból a „kisebbségi" magyarság meghitt közvetlensége áradt. Úgy éreztem, rokonok közé kerültem. Költők sorsa D.-ben c. tanulmányomon keresztül legalább szinte mindenki ismert. Veres Péter is itt járt, és szónokolt nagysikerrel, persze az elkerülhetetlen marxista maradványokkal és faji-szocialista „dialektikával". De jóízű alföldisége és veleszületett, talpraesett intelligenciája mindenkit frappírozott. {Ezt hallomásból — mások fülén át — írom, Péter gazda hazarobogott, mire én, a konferen;