Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

nek a hibájából —, hogy a lap bukik, a lap beolvad egy másik folyóiratba, megbomlott az egység, s fiatalemberek előbb tudtak az ügy kulisszatitkairól, mint én, a mintabarát. Halálmadarak gúnyhuhókolást csaptak éji ablakom alatt. De ami ennél roszszabb volt: nyilvánvalóvá vált a vezetésnek belső bizonytalansága, és én magam se tudtam ebben a bizonytalanságban, leakasztott telefonkagylódnál, mit tegyek. Hozzád fordulni különben is stílszerütlen lett volna, féltem „állásomat"... A beérkező kéziratokat azért továbbra is elláttam jegyzeteimmel, s lojalitással továbbítottam Neked. Nem szűntem meg tehát aggódni a mai napig — bármily meddő volt ez a gond — a lap sorsa fölött. Pl. a Medgyessy—G. Szabó-illusztrációra vonatkozó döntésedet még mindig várom, hogy az illetőknek referáljak. Nélküled nem akartam intézkedni. A Hajó utca 8.-ba „belemerülés" mindenesetre téves. (Augusztus óta írom, hogy immár Hatvan utca 58. a házszámom, Te még mindig nem vetted tudomásul.) Jobban becsüllek, semmint az ilyen félreértések valamit is változtatnának a Rólad alkotott képemen. Sőt inkább megerősítik. Kezdettől fogva sejtettem, hogy kb. ez lesz a dolgok menete. Szereteted szivárványt játszott a tényekkel, hogy végre ironizálja önmagát s a tényeket. Vagy a szíveddel cselekszel, vagy az értelmeddel, ritkábban mindkettővel egyszerre. Ha úgy érzed, hogy a magány jót tenne — emlékszel még a Tanu-tanácsomra? —, vonulj vissza mihamarabb, ezt ajánlom. A rádiót is hagyd ott húsvétra, de köss ki Magadnak — ha lehet — valami ellenőrző szerepet, ami nagyobb strapával nem jár. Nem lehet csak úgy szabadjára engedni a „gépet" — Válasz, rádió más kezén, a Te ellenőrzésed nélkül másfajta lesz, talán épp az ellenkezője, mint ahogy elgondoltad. A debreceni estet — ha még aktuális — legjobb lesz Oláh G. terve szerint lefolytatni. Te sokat foglalkoztál Csokonaival és körével. Bevezetőt tartanál, s elmondanád, mit jelent Neked Debrecen, s bereferálnád az egyes programpontokat. Én a régi és az új Debrecent akartam szembeállítani két Csokonai-vers dallama közt, azonban az Ady Társaság elnöki beszéde elég ízelítő volt számomra, hogy fantáziámat az írófiókba dugjam. Rájöttem, tervem, pláne rádióban, megvalósíthatatlan, a kompromisszum pedig nem kenyerem. Inkább hallgatok. A „szereptől" iszonyodom. Lássák utoljára mások a „szerepem". Magányra vágyom, gyümölcsoltó boldog kószálásokra. Szeretettel köszöntelek családoddal: Debrecen, 1934. dec. 12. Gulyás Pál 142. [Debrecen, 1934. dec. 30.] 1934. XII. 30. Kedves Laci, a Válasz V. számát és önéletrajzodat elolvastam. Kerényi cikke tetszett, van benne valami mániákusan „lényegre" szorító hang, túl német, de művészi vénát sejtet. Érdekes lenne versre átírni a megjelenítés sugalmával. Élveztük a Szerb védekezését is s gyakori szofizmait. Cs. Szabó: az ötlet és elegancia, a megírás sikkje kissé háttérbe szorítja a