Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

nem is nyelv. Halász Gábor pl. ehhez képest virtuóz. Mennyivel elegánsabb ennél a Gábor de Halász! (A rádióban az előadása végére rányitottam, s ilyen formula „kritikálódott" bennem: ez a modor a párvenüt még surló szellemi előkelőség vércse-logizmusa... a diktáló „pesti" tempó...) „Egy zagyvalék nép leszünk" — a Stefit idézem. Most kacagok. Testőrök, Orczy, Ráday, Kazinczy, Baróti Szabó, Csokonai, Földi (nem Mihály, ahogy Te írtad a Prot. Sz.-ben! Vigyázat, Laci, „pesti" mára tollad!):ez is konstelláció volt. Csillag képlet. Arany—Petőfi: konstelláció. Harmadik generáció: Ady—Szende Pál—Balázs B.—Révész...: ez is konstelláció. Károli, Zrínyi Miklós, Sylvester... ez a sok erőfeszítés mivé lett? Hahaha! (Sztraka: kár volt az a — strapa!) Probléma. Nem jobb lenne, ha 10-20 magyar összeállna egy homogén konstellációba? Nem lenne az „konzervatív", se „liberális", magyar lenne, anélkül, hogy harsogna. A Válasz tragikuma, hogy nem mer határozottan (Széchenyien) magyar lenni: egy kicsit Nyugat, egy kicsit intellektuel, egy kicsit zsidó... Lehet, tévedek, de a túloldali pontanalízisem azt mutatja, hogy egyfajta „előkelőség" Benned (és Bennünk) gátló elem: szégyellsz (és szégyellünk) „barbár" lenni, pedig a görögökről, emlékszel?... Nincs más hátra: vagy tétova, paktáló báránykák leszünk, vagy tömör falanxot, magyar falanxot alakítunk. Másképp az idő lecsapja „intellektuel" fejecskéinket (az alliteráció kedvéért): Cs. Szabó csapja, Halász Gábor kapja, Földi viszi máját-szívit... Igy lesz sorsunk kollektívi... Cs. Szabó székel, tudom, de nagyon elegántos és — észelv ... (Belém ne rúgj!) A levél vége egyszerűen hülyeség. Sztalinék hatása alatt cincogok: 200 ember... Még egy kínrímet iderögtönzök a zsidókról, tépd szét! Szegény Pehely Pál 140. [Budapest, 1934. dec. 9.] Budapest, 1934. dec. 9-én Kedves Palim, úgy érzem, egy kis beszámolóval tartozom neked, de idáig nem jutottam hozzá. A mai napot levélírásra szántam, most írom a harmincadikat, remélem, hogy a levélírói svungban sikerül röviden s igazán megértetni magam. Tavaly ősszel a Tanu sorsa biztosítva volt, s én nyugodtan tanúskodhattam volna újabb három évig, közben elkészíthettem volna Európa-történetemet is. Sajnos, mocsár-lecsapoló dühöm megint lápra vitt, Pongrácz és a te felszólításodra megcsináltam a Választ, s hogy a Választ eltarthassam (no meg még nagyobb mocsár-lecsapoló tervektől megszédültén), beleugrottam a rádióba is. A Válasz két társszerkesztője: te voltál és Fülep. Fülep az első szám után belemerült az iszapba, te pedig a Hajó utca 8.-ba. Egyi-