Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

szerkesztő Debrecent és az Ady Társaságot képviselnéd, Juhász Gyula [Géza!] mint főmunkatárs a Tisztántúlt és a debreceni egyetem környékét. Különben elég nagy a lelkesedés a Válasz mellett, még Szabó Lőrinc is bízik benne. B. H.-cikkeimet olvastad, a nép Eötvös-kollégiuma meglesz, már vasárnap megindul a gyűjtés. Az volna jó, ha te odakerülhetnél iparostanonc tanárnak. Verseidből a rádió számára is akarok válogatni, Gézát kérdezd meg, nem írna-e nekünk egy irodalomtörtéti miniatűrt. Október 15-től a prózai műsorért engem szidjatok. Őt Szerbek is fel akarják kérni valami népművelési est tartására, tárgy: a modern magyar irodalom. Illyés hazajött Moszkvából, úgy szidja, hogy aki hallgatja, annak megtetszik. Irj, szeretettel qlel, családoddal együtt: Németh László Felsőgöd, 1934. aug. 27-én. 130. [Felsőgöd, 1934. szept. 13.] Budapest, 1934. szept. 13. Kedves Palim, nem akarsz üveges szemmel, nyári napban téli kabátba burkolózva, reménytelenül látni? Azt hiszem, elébb láthatsz így, mint gondolod. A ti gyatra emberismeretetek az oka, ha bennem egy a hatalomhoz hatalomért ragaszkodó embert láttok, aki most boldog, hogy a kínos munkájával fenntartott folyóiratra húsz vagy hány nevet, amely semmiféle erkölcsöt, szándékot, egységet nem jelent, odaírhat. A helyzet reménytelenebb, mint valaha, különösen amióta Illyés hazajött Oroszországból. Mozgalmunk szégyenbe fullad, s marad a régi alternatíva: az egyik oldalon Gömbös, a másikon Kun Béla és hóhérai. Én itt már csak a tisztességes halálért, az életemmel eggyé vált eszméért küzdök, s iszonyú szorongattatásom a mentség rá, hogy egy-egy biztató jelre mégis nekinekiszilajodik bennem a reménykedő. Bár sose kellett volna erre a szerepre vállalkoznom! A Válasz talán meggyökeresedik, de kérdés, hogy én megmaradhatok-e benn? A szerkesztőséget én csak adminisztratív okokból akartam átvenni, arról pedig soha szó sem volt, hogy téged, mint az a debreceni besúgó írta neked, kihagyjunk. Én ebben a kérdésben mai napig sem döntöttem, s szívesen hagyom a status quot, úgyis csak látszat itt minden szerkesztőség, s leveledből azt látom, hogy javaslatom kellemetlenül ért. A debreceni „palotaforradalomról" mi a véleményem? Ez is csak tünet. Ilyen az egész magyar reformfiatalság. Nem lesz ebből soha Új Magyarország, legfölebb vérfürdő [...]. Olvastad Veres cikkét? Ti rugdossatok, mi pedig megölünk titeket, ki van osztva a szerep, s ők megmagyarázzák, hogy az én egész életem, minden igyekezetével, úri rugdalózás volt. Szeretettel üdvözöl: Németh László