Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1934. szept. 14.] Kedves Laci, írnék hosszabban, de úgy látszik, minél terjedelmesebb vagyok, annál mattabb. A múltkor aggódtam, hogy neheztelsz, s megnyugtattál „nyárspolgári egyszerűségeddel". Legutóbbi levelem nem adott nyugtalanságra okot, s íme, a „gyatra emberismeret" engem arra eszméltet, hogy Te a „hatalom pour hatalom" embere vagy... Látod,ez a távolság és idő eredménye! Ha találkoznánk, 10 perc alatt tisztáznánk mindent. Egy kézfogással. Nemrég küldtem vissza Ember és szereped második adagját, jólesett bolhásznom benne. Szinte frissibe akartam Neked írni vele kapcsolatban. T.képp most fejeztem be az áthurcolkodást, ezer mizéria, Bocskay-kert—Debrecen rendezése, könyvek selejtezése, aztán iskola... Ha tudnád, mily különös volt mostanában az életem, hogy lemerültem az irodalom színe alá, búvár vagyok én most, emberekbe járok le-fel, érdekel minden, aztán ledobom magamat az ágyra, pihenek, bámulok, este leülök a padra, a lakás elé, s fél órák hosszat merengek a vadgesztenye sziluettjén. Földessynek is írok ma hosszú levelére, akaratom ellenére, ill. váratlanul nagyon összemelegedtünk, s van az öregben vmi megható becsületesség. 3300 P... úgy sajnálom szegényt! Javaslatod kellemetlenül ért? Ellenkezőleg! Kellemesen. A Válasz kiterjed, erősödik, megvan a tábor, ezt vettem ki belőle. Persze, gond is árnyékolódott az öröm mögé, féltettelek a paktum-emberektől. Veres P. cikkét még nem láttam, a Te cikkeidet (B. H.) sem, csak hallottam róluk. Veres itt járt nemrég, itt ebédelt. Irigylem azt a fölényt! Piszkos csizmában volt itt, zsellér-ruha, de a szem ragyogott, s a lélek friss volt. Othmar Spannt persze ismerte — a Korunkon át —, dialektika, dialektika: refrénje, paraszt akar maradni, örül, hogy nem végzett az elemin túl... Büszke egy inge-gatyájára... Én már berendezkedtem leveled értelmében arra, hogy a Válasz III. okt. 1-jén jön, Németh Imre kiadása szerint s a Te felelős szerkesztéseddel - ismétlem: változatlanul ragaszkodom Hozzád, szeretném a derekadat megropogtatni, Te hitetlen! De hogy bizonyítsam be „hűségemet"? Elküldjem a hurkámat egy ládában? Szeretettel: G. Pál 1934. IX. 14. Hatvan u. 58. A debreceni szecessziós „mozgalom"? Egy-két kirekedt ember ficánkolása, s a „palotaforradalmon" túl: Rosta-folytatás. Mindenki Melletted áll. Gál I. állítólag készül Ellened. Förtelem. 132. [Felsőgöd, 1934. szept. 24.] Budapest, 1934. szept. 24. Kedves Palim, valóban iroda kezd lenni az irodalomból, rengeteg a dolgom, Tanu, Válasz, a könyvem, a rádió és az iskola is szorongatnak, most, először talán, igazán fáradtnak érzem ma-