Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)
Előszó (Botka Ferenc)
Erőtartalékai azonban gyorsan fogynak. Feleségét at ítélet után több mint fél évig nem láthatja. Sokszor letargikus állapotba kerül. Immár tizennégy hónap telt el a négy fal között. Ekkor határozza el, 1958 júniusában, hogy összegyűjti halványuló emlékeit, mintegy nyersanyagként majdani önéletírása számára. Csupán adatgyűjtés vagy egyben számvetés is? Nem kétséges — ez utóbbi is. Azonban — bocsássuk előre — nem abban az értelemben, ahogy erről a jegyzeteket indító bekezdések deklaratívan szólnak. Élettörténete, úgymond, példázat arról, „hogy egy emberszerető, ártalmatlan s jóindulatú ember milyen fölösleges, haszontalan, sőt kártékony tud lenni", hogy „ez az ember önmagát boldoggá tudta-e tenni", „hasznára volt-e embertársainak" stb. 24 Ezek a sorok, nem kétséges, elsősorban a börtön vezetőségének szólnak. Már csak azért sem hihetünk nekik, mert Déry sem a bírósági tárgyaláson, sem a későbbiek során nem tagadta meg 1956-os tevékenységét. Valódi céljuk, hogy egyfajta „megalkuvást" mutatva kíséreljenek meg biztosítékot nyerni a kedvezmények további megtartásához s esetleg bővítéséhez. Ugyanakkor azonban mégsem lehet úgy felfognunk, hogy e feljegyzések többi része puszta időtöltés vagy egyfajta semleges pótcselekvés volt. Az nagyregény kommunista Krausz Évije a színdarabban Kornis Évaként szerepel. A véletlen sodorja az 1934-es februári felkelés eseményei közé, s meggyőződését követve kerül a végsőkig ellenálló Karl Marx Hof ostromlott háztömbjébe. A regényben Krausz Évi az utolsó percben a visszavonulókhoz csatlakozik, a drámában Kornis Éva a szabadság jelképévé légiesül. Nem érdektelen összehasonlítani a két művet abból a szempontból is: ki KrauszKornis Éva partnere. A regényben: a Bécsbe vetődött berlini iparművész, Fritz, akihez csak mozgalmi kapcsolatok fűzik, s akit az ostrom utolsó órájában véletlenül ér el a gyilkos lövés. A színdarabban: dr. Goga Ireneusz, fiatal bécsi orvos, Évi vőlegénye, akiben nem nehéz Déry alteregóját felismernünk. Goga Évi kedvéért megy be az ostromlott Marx Hofba, szerelme bizonyítékaként vállalja, hogy lehoz a tetőről egy sebesült katonát, s eközben éri el a halál. Joggal állíthatjuk tehát, hogy a Bécs 1934 - amelynek korábban az író A magyar lány címet adta - kulcsmű. A további kutatások alapvetően fontos következtetéseket vonhatnak le belőle Déry poütikai meggyőződésére és 1956-beli magatartásának motivációira vonatkozóan. S még egy összefüggés: nem nehéz felfedni egyfajta párhuzamot a színdarabbeli di. Gonda és az 1962-ben publikált Számadás című novella professzor hőse között; mindez ugyanannak a kérdéskörnek egy későbbi, némileg átértelmezett, de azonos végkövetkeztetést tükröző vetülete. 24 Lásd kötetünk 19. oldalát.
