Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

kul, megvetve minden ravaszságot, kerülő utat, a védekezésnek megengedhe­tő, tisztes kis cselfogásait, s így mindig a sokszorosát fizettem annak, mint amit kaptam. Norderneyban volt az első, erotikus színezetű élményem. Az enyémmel szomszédos ágyban egy világosszőke, kurtára nyírt hajú, velem körülbelül egy­korú, tehát hat-hét éves fiúcska feküdt, Hanslének hívták. Ezzel azt játszottuk tán kétszer-háromszor, hogy lefekvés, lámpaoltás után felálltunk az ágyunkban, felhúztuk az ingünket, s egymás fenekét paskoltuk. Azt hiszem, Hedvig nő­vér egyszer ránk nyitott a paskolás, sivalkodás hallatára, s ránk pirított, a já­ték ezzel megszűnt. S utána következett körülbelül tizenöt gátlásos esztendő. Nem akarok összefüggést teremteni a játék betiltása s gátlásaim között, bizo­nyára nincs is. Szerelmi gátlásaim egy sorba tartoznak a világban való általá­nos járatlanságommal, s mindkettőnek oka, egyik oka, hogy üvegházban ne­velkedtem, nem voltak gyerekpajtásaim. Körülbelül tizennégy éves koromig, amíg iskolába nem kerültem, én káromkodást nem hallottam, egyetlenegy trá­gár szót nem ismertem. Tán tizenkét-tizenhárom éves lehettem, amikor egy­szer a volt Gyár utcában, amelynek elején akkor egy bérkocsistand volt, egy kocsis az utca túloldalán belecsípett egy kis cselédlány fenekébe, s vigyorog­va átkiáltott a szomszéd konflisnak: jó kemény s.. .e van a Juliskának. Akko­ra hatással volt rám ez a semmi kis jelenet, hogy rossz emlékezetemmel ma, ötven év múlva is pontosan hallom a kocsis rekedt hangját, látom az elfutó kis cselédlányt, az egymás mögött sorban álló konflisokat, érzem a húgysza­got, mely a stand felől megcsapta az orromat. De nemcsak szexualitásban, minden más téren is teljesen készületlenül kerültem ki az életbe. * Meggyógyultam, bokámon a seb végleg bezárult, anyám értem jött és hazavitt. De otthon folytatódott az üvegházi lét. Hány éves lehettem? nyolc? kilenc? Arra emlékszem, hogy magántanulóként, nagyon gyorsan, egy, leg­följebb két év alatt elvégeztem a négy elemit, az iskolákban tartott vizsgák­ról szüleim büszkén hoztak haza, aztán ugyancsak magántanulóként a gimná­zium két első osztályát. Ez volt a külső keret. Mit tudok erről a négy évről? Ekkor már a Lipót körút 15. alatt laktunk, a nagy Hagenmacher-bérház harmadik emeletén, egy négyszobás lakásban. Apám már felhagyott az ügyvé­di gyakorlattal, legalábbis nem emlékszem, hogy lett volna iroda a lakásban. A szélső szoba, mely az akkori Balaton utca még beépítetlen telkeire nyílt, volt szüleim hálószobája, mellette egy négyablakos sarokszoba, egyik ablak­sorával a Szemere utcára, volt az én szobám, mögötte a szalon, emögött az

Next

/
Thumbnails
Contents