Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Függelék - Felszólalás az írószövetség 1956. december 28-i ülésén

junk ehhez a nyilatkozatához? Mit szóljunk ahhoz a gondolatkapcsoláshoz, hogy Rákosiék ellen bátran felszólalhatunk ugyan, de az ellenforradalom ellen nem tiltakozunk? Mi következik ebből a formulából? Ha bátrak vagyunk, s mégsem tiltakoztunk a reakció ellen, annak csak egy oka lehetett: hogy rokonszenveztünk vele, s támogattuk. Nincs ez kimondva, de a nyilatkozat szövegéből ez következik. Én itt, erről a helyről valamennyi magyar író nevében tiltakozom ez ellen a vajmi kevés felelősségérzésre valló ítélet ellen. Nemcsak igazságtalannak bélyegzem meg, de ízlésemet s erkölcsi egyensúlyomat is sérti, hogy egy nagyhatalom író képviselője mondja ezt az ítéletet egy kis nemzet írói fölött, épp egy olyan történelmi pillanatban, amikor ha másért nem, okosságból is, lovagiasságból is a legnagyobb tapintattal kellene bánnia nemzeti önérzetünkkel. Az igazságra való törekvés, az igazság fáradhatatlan kutatása az író legnemesebb hagyománya. Kérdem Solohovtól, vajon nem gondolt-e arra, hogy más oka is lehet annak, hogy a magyar írók bátorsága nem vonult hadba az ellenforradalom ellen? Talán egyszerűen az, hogy nem volt ellenforradalom, amely ellen küzdenie kellett volna? Ellenforradalom abban az értelemben, ahogy a hivatalos politika megfogalmazza,

s átminősíti az október 23-án kezdődött népi forradalom jellegét. Senki sem vitatja ebben az országban, hogy volt, aki kihasználta, volt, aki visszaélt a forradalommal, hogy külföldön is, belföldön is akadtak, akik a maguk üzletét kötögették a népfelkelés égisze alatt. De az árnak az irányt vajon a szenny szabja-e meg, melyet magával sodor? Nekünk, magyar íróknak egyértelműen az a véleményünk, hogy népünk történelmében, s benne a magyar munkásmozgalmunk legnagyobb, legtisztább s legegységesebb forradalma nyomatott el, kevés államférfiúi bölcsességgel, elhamarkodottan, mielőtt magunknak módunk lett volna kisöpörni a szemetet, s rendet teremteni az országban. De hogy épp a magyar írótársadalom mennyire felkészült, s milyen érzékenyen felelt minden ellenforradalmi szándék lehetőségére is, a forradalom minden elhajlására, arra bizonyíték a szövetség valamennyi írásbeli, újságbeli és rádión elhangzott hivatalos nyilatkozata, de a szövetség minden tagjának egyéni fellépése is. Mindegyik szinte az unalomig elismétli az íróknak a szocializmus mellett tett hitvallását. Már október 23-án, az ifjúsági tüntetésre küldött kiáltványunkban követeljük (a bj pontban), hogy „határozottan fel kell lépni minden ellenforradalmi szándék és kísérlet ellen". Ugyanakkor a lengyel írószövetségnek küldött sürgönyünkben biztosítjuk lengyel barátainkat, „hogy elszántan ellene szegülünk mindenfajta restaurációs kísérletnek". Október 25-én előbb röplapon, majd 26-án újságban követeljük, hogy minden üzemben válasszanak munkástanácsokat. Három nappal később, október 29-