Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Függelék - Felszólalás az írószövetség 1956. december 28-i ülésén

én a Népszavában jelenik meg az írószövetség, a Szakszervezetek s a Forradalmi Diákbizottság közös kiáltványa, mely a rend helyreálh'tását követeli, s e célból fegyveres munkás-nemzetőrségek felállítását. Ugyanaznap a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának felhívásának keretében az írószövetség tízpontos követeléseinek 4. pontjában bejelenti, hogy „gyárat, földet tőkéseknek, földbirtokosoknak vissza nem adunk. Az üzemek igazgatását munkástanácsokra kell ruházni." November l-jén az írószövetség nevében az elnökség nyolc tagja a rádióban, majd másnap a lapokban nyilatkozatot tesz közzé. „A nép ne az utcán ítélkezzék, hanem a tárgyalóteremben" - mondja a nyilatkozat. „Felszólítunk mindenkit, hogy a vétkeseket bántatlanul adja át a nemzetőrség vagy a honvédség járőreinek. A személyi bosszú méltatlan hozzánk.. . Kötelességünk, hogy őrködjünk a forradalom tisztaságán." November 2-án az irodalmi Újság közli egy felhívásomat, mely előzőleg a rádióban is elhangzott. „Nem a bosszú órája ütött, hanem az igazságtevésé" — mondom. „Aki bűnös volt, azt bíróság elé kell állítani. De a tévedőket ne kínozzák, mert ne feledjük el, hogy százezren tévedtek, mert megtévesztették őket. . . Ne folyjék több vér!" Ugyanitt Németh László azon aggódik, vajon a nemzet szent felindulásában nem hallgat-e majd a bosszúvágy sugalmazóira, s az új pozíciók felé csörtetők nem csinálnak-e majd — egy későbbi időpontban — ellenforradalmat a forradalomból. Az Új Magyarországb

an jelenik meg ugyancsak Németh Lászlónak ez a hiondata: „Nem ismerek olyan magyar írót, gondolkodót, aki a szocializmusnak ellensége lett volna." Féja Gézától pedig: „Mi nem akarjuk visszaállítani az úri Magyarországot, de Rákosi s Gerő rémuralmát sem." Sorolhatnám tovább a példákat, az idézeteket. . . fölösleges! Solohov nyilván nem ismerte őket. De ha nem ismerte, vajon mi másnak az ismeretében mondta ki marasztaló ítéletét? Mi, írók nem kész politikai sémák szerint formáljuk gondolkodásunkat s világképünket, ez nyilván szovjet író barátainknál sem szokás. Az igazságot kutatjuk, történelmi kérdésekben mindig a nép igazságát. Arra kérem Solohovot, elégítse ki ezt az igazságkereső szükségletét azzal, hogy jöjjön el Magyarországra, s ismerkedjék meg személyes tapasztalatok során népünk harcával és szenvedéseivel, s azzal a szereppel is, melyet mi, írók vállaltunk benne. Meghívásomat abban a jogos feltevésben küldöm, hogy látogatását minden magyar író nemcsak megtiszteltetésnek, de olyan lépésnek, mondhatnám, első lépésnek is tekintené, mellyel a szovjet társadalom a hivatalos kapcsolatokon túl rokonszenvét igyekeznék kifejezni népünk iránt. Kedves barátaim, a most meginduló vita előtt is erre kérek mindenkit: a történelmi igazság kutatására. Az elmúlt esztendőkben a megpróbáltatások