Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Függelék - Felszólalás a Petőfi Kör sajtóvitáján, 1956. június 27.

jebb egy rég volt indulatnak az emléke; de túlságosan el vagyok foglalva a magam munkájával, hogysem időt szoríthatnék ilyesfajta emlékekkel való bíbelődésre. Abban a majdnem indulat nélküli állapotban tehát, amelyben ma velük kapcsolatban leledzem, milyen vélemény, milyen ítélet alakul ki bennem múlt-, jelen- s jövőbeli szereplésüket illetően? X. elvtárs az elmúlt esztendők során gyakran változtatott pozíciót az irodalompolitikai, sőt a politikai harcban. Szándékosan mondok pozíciót s nem véleményt, mert nem ismerem X. véleményét az általa képviselt véleményekről. X. elvtárs az utóbbi évek során több alkalommal abba a gyanúba keveredett, hogy úgynevezett jobboldali nézeteket vall, s ilyen alkalmakkor rendkívüli elismeréssel szólott az én munkásságomról; a közbeeső alkalmakkor azonban, amikor úgynevezett baloldali pozíciót foglalt el, a lehető legélesebb, szinte becsületbe vágó s már-már személyi biztonságomat veszélyeztető támadásokat intézett ellenem. Az előbbire közismert arisztokratizmusomnál fogva nem idézek példát, az utóbbira pedig tanúként csak az ismert decemberi párthatározatot említem meg, melynek létrejöttében s kidolgozásában X. elvtársnak tudvalevően szerepe volt, s amely nyilvánvalóan egy irodalmi Rajkpernek készítette elő a talajt; szerencsére a szovjetunióbeli s a külpolitikai események ennek a tervnek útját állták. Ha nincs XX. kongresszus, „Déry, Zelk és társai", ahogyan a párthatározat summásan nevezett a „Rajk és társai" példájára, mondom, ha nincs a XX. kongresszus, akkor nem tudom, hogy ma hol volna lakóhelyem — de XX. kongresszus szerencsére volt. Amikor azonban X. elvtársat az írószövetség áprilisi közgyűlésén több írótársam meginterjúvolta arról, vajon mi lehet az oka nézetei hajlékonyságának, akkor X. elvtárs azt felelte - nem a szavakat idézem, hanem a válasz lényegét —, azt felelte, hogy ő a Központi Vezetőség tagja, s az a kötelessége, hogy a párt mindenkori álláspontját képviselje. Mit lehet erre felelni? Nem szándékom a válasz jóhiszeműségében kételkedni. Ha a párt megváltoztatja álláspontját, s akár többször is egymás után, akkor a központi vezetőségi tagoknak a többi pártfunkcionáriusnál s az egyszerű párttagoknál jóval fokozottabb mértékben kötelességük, hogy képviseljék s megvédjék a párt mindenkori álláspontját, még akkor is, ha történetesen — tegyük fel — nem értenek vele egyet. Mi következik ebből? Nyitva hagyom a kérdést általános, elvi síkon. De megfelelek rá in concreto, X. elvtárs jelen és jövő szereplését illetően: nincs benne bizalmam. Pontosabban: személy szerint teljesen korrektnek tartom magatartását, de mint író nem mernem rábízni az irodalom ügyét. Úgy hallom, X. elvtárs a múlt héten az írószövetség vezetőségi ülésén önbírálatot mondott. En magam nem hallottam, mert nem voltam jelen — s itt zárójelek közt meg kell említenem magyarázatképp, hogy a decemberi párthatározat óta nem veszek