Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

megnézze azt, amit nagybátyám „teremtett" a semmiből. A vállalatnak betegbiztosítója volt munkásai számára - jól emlékszem? —, akkor még nem lévén kötelező munkásbiztosítás (?). (Vontató: életem legnagyobb élvezetei közé tartozott a vízen való járás, folyókon, tavakon s tengeren úgy, hogy a változatos partvidéket lássam [dunai utak, norvég tengerpart mentén, Bisztricai tutajon, Starnbergi-tó, Lago Maggiore, Züricher-, Vierwaldstätter See, stockholmi szigetek].) Egyetlenegy jó üzleti ötletemre emlékszem: arra számítva, hogy a háború miatt az árak emelkedni fognak, a szállítás is nehezebb lesz Galócásról, azt ajánlottam az igazgatóságnak, hogy vásároljunk Pesten egy nagy tétel olcsó vakpadlóanyagot (talán ötven vagonnal kínáltak a piacon, amiről én valahogy tudomást szereztem). Megvettük. — Két altisztre emlékszem: Horvátra, hatalmas szál ember, szőke pödört bajusz, ez elsősorban nagybátyámat szolgálta, aztán egy alacsony, fekete bajszos, morgós emberre, ki még a tisztviselőkkel is kiabált néha; esténként ez kezelte akopírgépet (nedves, sárga papír). — A levelezés valamennyi telepünkkel, sőt nem egy üzletfelünkkel is németül folyt Magyarország kellős közepén. 1917 végén vagy 1918 első felében véget ért pályafutásom a Nasicinál. Ebben az időben már a szocializmus, sőt az orosz kommunizmus felé közeledtem, bár fölötte bizonytalan fogalmakkal. Szociológiát keveset olvastam, Marxnak a Kiáltványát, s talán Engelsnek A természet dialektikáját, nagy hatással volt rám Kropotkin Kölcsönös segítség a természetben, és egy könyve, mely börtönéveiről szól. Más orosz forradalmárok emlékiratait is olvastam. (Herzen?) Már gyűlöltem a háborút. Az orosz forradalom híreit ugyanolyan izgalommal lestem, mint 1914-ben a háborús híreket. Emlékszem Szép Emő egy cikkére Az Est-ben, Lenin békefelhívásáról szólt, ünnepelte a „galamb" Lenint. Az oroszok felhívásai a népekhez, a titkos diplomácia ellen stb. lázba hoztak. Hogy valójában mi történik, annak egytizedét sem értettem meg, de éreztem, hogy az oroszok mellett van a helyem. S most már lassanként a magam tapasztalatai is szót kértek. Miért keres Bartl heti 40 koronát, ugyanakkor nagybátyám ezreket? Otthon a cselédkérdés. Viszolygásom a lipótvárosi úri társaságtól. (Nagybátyám ekkor már teljesen elhidegült irántam, lásd vita operáról, 10 korona születésnapi ajándék stb. Munkámban is csalódott, hisz azt remélte, mondta anyámnak, hogy utódjának nevel. Előzőleg már csalódott másik unokaöcsémben, Leóban [Zseni néni fia], akit valamilyen ballépése miatt Amerikába kellett küldeni, s csalódott Guszti fiában, aki mérnök akart lenni, de nem tudta elvégezni a műegyetemet.) - Az élet drágult, a kisfizetésű hivatalnokok koplaltak. Sztrájkot szerveztem, az egész hivatalnoki kar részt vett, igazgatók, cégvezetők kivételével, beléptettem őket a MOSZ-ba (Magántisztviselők Országos Szövetsége, egy Mandl nevű kövér,