Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kovács Ida: Előszó

azonban, hogy Kosztolányiné írásának Böhm Arankát illető egyes megjegyzései az igazságtalanságig túlzóak: „Betegeken, főként elmebetegeken — orvos létére — csak hahotázni tud. Meghatódni nem képes, feszültséget elviselni nem tud. A halál is nevetséges számára, nem a szeretet, csak a hiúság szempontjából nézi a halált is. „Szeretni nem tud, csak tetszeni akar. Az olvasó még számos, hasonlóan bántó megállapítást találhat. Déry Tibor ítélet nincs című önéletrajzi regényében kitárulkozóan ír Arankával való kapcsolatáról. Ő sem hallgatja el heves, szertelen természetét, de gyengéd, asszonyi vonásaira is emlékezik. Felidézi például, hogy folyton aggódott gyermekeiért, mindentől féltette őket: „Érzelmeinek tömkelegében félre nem érthetően anyai szeretete sorakozik fel önzése mögé az első helyre. Ötven-hatvan megmaradt levele között alig van, melyben ne írna róluk, a nagy vonzalmak egyszerű hangsúlyával, de gyönyörködve, féltékenyen, gyöngéden is. (i.m. 329. 1.) Déry úgy emlékszik, hogy Aranka kifejezetten szerette munkáját is, betegeit is: „Egy kedves betege meghalt a klinikán, iszonyú, egész nap sírt. A belgyógyászat gyönyörű tárgy, miért nem vagyok orvos? - idézi az író. (i.m. 333.1.) Karinthy Ferenc Egyetem című elbeszélésében (1. Irodalmi történetek Bp. 1956.) így ír anyjáról, aki a háború kitörésekor Amerikából — ahol éppen előadásokat tartott Karinthyról, s műveit próbálta megjelentetni — jött haza gyermekei iránt érzett aggodalmában: „Nekem sok vitám, harcom volt anyámmal; s férfikort kellett megérnem, hogy a tigrisanyában az anyát lássam nagynak, aki kölykeiért habozás nélkül kész életet áldozni. Anyámnak nem ért annyit a saját biztonsága, hogy egy óceán és egy háború válassza el fiaitól, (i.m. 70.1.) Németh Andor Egy foglalt páholy története (Bp. 1942.) című regényében — nyilván a házasfelek közti legendás harcok titkát kutatva — Arankával (a könyvben Aurélia) mondatja ki a következőket: „Azért figyelem, tanulmányozom minden mozdulatát, azért ellenőrizem minden pillanatát, azért gyötröm, azért állítok csapdákat és kelepcéket neki, mert ismerni akarom, olthatatlan tudásvággyal és reménytelenül. Mert még mindig rejtély számomra és minél jobban vélem ismerni, annál rejtélyesebb lesz. (i.m. 87.1.) Elképzelhető, hogy talán maga Karinthy Frigyes is mindössze ezt válaszolná, ha megkérdezhetnénk Arankáról: annyi bizonyos, hogy egy percig sem unatkoztam mellette. ' Kosztolányiné elfogultsága a környezetében élő minden nőre kiterjedt, esetleges vetélytársat látott bennük; ez lehet oka csipkelődő stílusának, s nemegyszer gonosz megjegyzéseinek. Szubjektivitása hol előnyére, hol hátrányára