Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kovács Ida: Előszó

válik írásainak. Ezentúl a „női lélek" kíváncsisága, érdeklődése és erősebb vonzalma az érzelmi élet kérdései iránt magyarázhatják, hogy a Karinthy életrajz jelentős terjedelmet szentel az író és a nők gondolatkörének. Kosztolányiné egy helyütt el is ismeri ezt. „Talán túl sokat foglalkozom házasságával, zűrzavaros családi életével, a „Nő -vei, s ez azt a téves hatást keltheti, mintha egész életének, egész irodalmi működésének ez lett volna a tengelye, holott annak ellenére, hogy rendkívüli fontosságot jelentett számára, sok, a kelleténél több figyelmet vont el egyéb lényeges kérdésektől — ahogyan azt ő maga is vallotta -, mégis nem akadt úgyszólván egyetlen olyan általános érdekű világjelenség, amit futó, de jelentős műveiben is fel ne vetett volna, ami mellett le ne tette volna a garast, akárcsak egy-egy pompás megjegyzésben, de sokszor szenvedélyes, remekül felépített tirádában is. A kötet utolsó harmadának szerkezete fellazul, az addig megszokott tematikus egységeket a Futó gondolatok, felvillanó emlékek című fejezethez hasonlóak követik, amelyeket csupán laza asszociáció-láncok tartanak össze. Mégis, éppen itt olvashatjuk a könyv legpontosabb, legtömörebb Karinthy jellemzését, amelyet talán a „legenda-keresés egyik végső állomásának — feloldásának? - is tekinthetünk: „A legkevésbé sem »irodalmar« író. Inkább költő, fantaszta, egyben magántudós, nappali álmodozó, közben a technika szerelmese, világmegváltó, a lélek szerelmese, boldogságkutató. [...] Saját szívére és tüdejére helyezte a megfigyelő sztetoszkópot, de a külvilág minden jelenségére is. Költő, fantaszta, magán tudós... Érzékletesen, szinte testi valójában elevenedik meg a könyv lapjain Karinthy alakja, ragyogó elméje, ötletgazdagsága, emberi kedvessége. Az életművét elemző komolyabb, szigorúbb, tudományos igényű munkák után felüdülést nyújthat ez a kötet, s míg olvassuk, újra felfedezhetjük magunkban — vágyakozva — a lassan feledésbe merülő játszó ember örömét. Kovács Ida