Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kovács Ida: Előszó

ELŐSZÓ „Ez a marha volt közöttünk az egyetlen zseni" — idézi férje híres, Karinthyt jellemző sorait Kosztolányi Dezsőné. A kötet, melyet kezében tart az olvasó, az írót övező legenda nyomában jár, Karinthy különös egyéniségének varázsát kutatja, eredetiségének titkát igyekszik felfedni. Szerzője - harminc-negyven év távlatából is — a kortárs és szemtanú közvetlenségével, frissességével idézi emlékeit. Kosztolányiné írása 1954 és 1957 között született, teljes terjedelmében most lát először napvilágot, bár a Karinthy és Kosztolányi című fejezet ugyanezzel a címmel, kisebb változtatásokkal már 1956-ban megjelent a Dunántúl hasábjain. A közelmúltban a Négy évszak és a Galaktika című folyóiratok közöltek belőle töredékeket. Abban, hogy az írás máig kiadatlan maradt, szerepe volt a kortárs írók, barátok sokszor igen szubjektív hangvételű, személyes indulatok miatt el-elrajzolt portréinak. Ma, harminc év múltán, az írás már kevesebb érzékenységet bánthat, bár Kosztolányiné elfogultsága különösen Judik Etel és Böhm Aranka alakjának megidézésekor szembeötlő. A „Karinthy-jelenség , a „Karin thy-kor ', mely folytonos szellemi pezsgést, az agy tornáját, az állandó készenlétet, a kedély és a rugalmasság próbáját, a folyamatos és szerteágazó kihívások vállalását, a valódi élet igényét és még oly sok minden mást jelentett, több pályatársat, barátot is emlékezésre késztetett az évek során. Elbeszélések, visszaemlékezések, regények születtek Németh Andor, Devecseriné Guthi Erzsébet, Ascher Oszkár, Déry Tibor, Devecseri Gábor és Karinthy Ferenc tollából. Kosztolányi Esti Kornélja mutat talán legtöbbet abból a megnevezhetetlen hangulatból, életérzésből, amelyben nemzedékük frissessége, nyitottsága gyökerezett. Budapest a századfordulón világvárossá válik. Megépülnek a körút emeletes bérkaszárnyái, útjára bocsátják az első villamost, befejeződik a földalatti