Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kovács Ida: Előszó

vasút építése, tért hódít az elektromosság, telefonkábeleket fektetnek, kávéházak sorát nyitják meg városszerte. A XX. század első éveinek polgára lassan megtanulja értékelni a technikai civilizáció vívmányait, és bizalommal vegyes várakozással néz a jövő elé. Lendületet kap a tudományok fejlődése, pezsgés kezdődik a szellemi, művészeti és irodalmi életben is. 1908-ban megindul a Nyugat folyóirat, új esztétikai programmal rendelkező, új generáció juthat szóhoz, ,irodalmi frontok alakulnak, megszületik a nagyvárosi ember írásművészete. Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes ez idő tájt ismerik meg egymást a bölcsészkar stilisztika-óráin. Barátságuk szövetséggé válik. Idejük nagy részét — később hozzájuk csatlakozik Somlyó Zoltán és alkalmanként Csáth Géza — együtt töltik, vitatkoznak költészetről, tudományról, bolondoznak, róják a pesti utcákat, a körúti kávéházakat. Az irodalom, a költészet közügy, mint téma Budapest levegőjében van. ,,Egy-egy éppen megjelent versről, elbeszélésről, regényrészletről hangos viták folytak utcasarkokon, kávéházakban, színházi kiskapuknál, magánlakásokban. — olvassuk Kosztolányiné sorait, és szeretnénk visszapörgetni az időt, ott ülni a New York kávéház karzatán közöttük. Kosztolányiné, miközben élményeit idézi, hatásosan teremt atmoszférát, és színesen rajzol korképet. Mindvégig azt érezzük, hogy az a kor lett volna nekünk való, az a társas élet bennünket is megmozgatott volna. Harmos Ilona és Karinthy Frigyes 1908-ban ismerték meg egymást. Ilonát, aki akkor kezdő színésznő volt, Karinthy mutatta be ifjú költőbarátjának, Kosztolányi Dezsőnek. A kapcsolatból barátság, szerelem, majd 1913ban házasság lett. Kosztolányiné férje pályájának, házasságuknak és közös életüknek történetét könyvben örökítette meg. {KosztolányiDezső. Bp. 1938.) A többszázoldalas kötet jó stílusban megírt részletes életrajz és pályakép, sok egyedülálló dokumentummal, ismeretlen szövegközléssel, művek keletkezési hátterével, magánéleti vívódásokkal, s végül fájdalmas felidézése Kosztolányi betegségének és halálának. Könyvkiadásunk máig is adós újra megjelentetésével. Kosztolányinénak nem első vállalkozása volt férjéről írott könyve. Évekkel előbb Görög Ilona néven már jelentek meg elbeszélései a korabeli lapokban, nem egyszer a Nyugatban is. Arcképvázlatok írófeleségekről címmel a 30-as években jellemzéseket, vázlatokat készített ismerőseiről, barátnőiről, mely szintén a Kosztolányi-hagyaték része. Ezekből a karcolatszerű feljegyzésekből vette át e kötetbe Judik Ételnek és Böhm Arankának portréját. A háború után Kosztolányiné önéletrajzi regényt írt, melyet Tüzes cipőben címmel 1948-ban adtak ki.