Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kovács Ida: Előszó

A Karinthy-életrajz szerkezetében hasonló a Kosztolányi-könyvhöz, (annak mintájára építkezik), mégis tartalmában - és talán célkitűzéseiben is — szerényebb, kevésbé összefogott, helyenként mozaikszerű. Gerincét emléke­zés-füzér, apró átélt vagy hallott események sora alkotja. Gyakran idéz ma már közismert történeteket, olyanokat is, amelyeket többen megírtak. Gör­dülékeny stílusa — s nem utolsó sorban a téma varázsa — miatt azonban eze­ket is szívesen olvassuk újra. Időrendet tart, tematikus fejezetek követik egy­mást, melyekbe beépül egy-egy dokumentum, Karinthy-levél , vers-, novella­vagy regényrészlet. Képet kapunk Karinthy gyermekkoráról, családjuk életé­nek különös rendjéről, nem hétköznapi szokásaikról. Például: az egészséges életmód jegyében kicsi korukban a zord apa minden reggel benyomta cseme­téit egy kád jéghideg vízbe. Karinthy hamarosan át is költötte a híres szólás­mondást, ilyenformán: — Mindenütt jó, de legrosszabb otthon. A Gyermekkori Napló (Bp. 1987.) egyes részletein, valamint a Nász­utazds a föld középpontján keresztül című ifjúkori regény idézetein ma is jól mulatunk, de valódi kuriózumot, csemegét e kötet születése idején, illetve az azt követő öt-hat évben jelentettek volna. Azóta mindkét Karínthy-írás teljes, hozzáférhető terjedelemben napvilágot látott. {Karinthy Frigyes:Naplóm, éle­tem. Válogatta: Szalay Károly. Bp. 1964.) Kosztolányiné hangsúlyozza a halál tényével való korai találkozás jelen­tőségét Karinthy életében. Hatéves volt, mikor elveszítette édesanyját. Az él­ményből megőrzött, eltemetett szorongásokat azzal a fájdalommal rokonítja, amelyet az író később, feleségének, Judik Ételnek váratlan elhunytakor érez. A halál visszafordíthatatlansága kétségtelen Karinthy számára, mégis gyermek­ként százszor elképzeli, hogy iskolából hazamenet a kivilágított ablakok mö­gött otthon találja anyját, aki kineveti őt butaságáért, melyben elhitte, komo­lyan vette az ő halálát. Meghalt feleségéről is éjjel-nappal álmodozik, beszélget vele, naplófeljegyzéseit neki írja. Néha haragszik rá, kegyetlennek, önzőnek tartja, mert elment tőle: ,,Ez ő, ráismerek, az ő stílusa, meghalni fiatalon, harminckétéves korában! [.,.] így akarta, hogy a bánatom ne tiszta bölcs szomorúság - fuldokló, szennyes zuhatag, vér és genny, öklendező undor le­gyen, hogy ne könnyet, de vért és gennyet sírjak, és úgy forduljak fel, gyalá­zattal, kifosztva, legyőzve, eltaposva — ez ő, ráismerek! ő, a hiúi ! Karinthy majdnem minden, felesége halálával kapcsolatos naplójegyze­tét megtaláljuk e könyv lapjain. Az író kivételesen harmonikus első házasságát közismerten viharos, örö­kös harcokkal teli második követte, amiről családtagok, barátok és kortársak már sok helyen, sokféle formában mondtak véleményt. Bizonyosnak látszik

Next

/
Thumbnails
Contents