Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Karinthy és Kosztolányi

Belekarolt Sárkányba, mintha mi se történt volna, s a jelenlevők ámulata közepette ölelkezve lejtett el vele. Esti hozzájuk csatlakozott. - Bedőltek? - kérdezte őket. — Be — mondták vihogva. Az egyik léggömböt fölengedték, így értek a kávéházba."

18 Somlyó később már csak ritkán volt velük, de a Karinthy — Kosztolányi játékok nem maradtak abba, nélküle is tovább folytak. Mennyit de mennyit dolgoztak és mennyit de mennyit játszottak. Még a kártyára is rávetették magukat, mindenre, ami csak játék. Mindenre tellett az idejükből. Ebben az időben vált szállóigévé kártyások körében Kosztolányinak egy mondása, aki miután elvesztette az Otthon újságíró körben a baccarat asztalnál néhány percen belül azt az ezer koronát, amelyet akkor éppen a Nemzeti Színháztól kapott aranyban, Calderon Úrnő és komorna

19 című darabjának spanyolból való fordításáért. A kártyaasztalnál mellette ülő Karinthyhoz fordult azzal, hogy adjon kölcsön húsz koronát, hogy tovább játszhassak. Karinthy húzódozott. - Hátha ezt is elveszted - vetette ellen. — Becsületszavamra, nyerni fogok—jelen tette ki Kosztolányi, és persze, hogy ezt a húsz koronát is elveszítette, de azután hamarosan végleg le is tett a kártyáról. Kártyázott Karinthy is, vesztett, egyre vesztett, végül már egy vasa se maradt. - Felteszem a tehetségemet — mondta. Elfogadták. Vesztett. — Képzeljétek - újságolta másnap -.tegnap, amikor elmentem az Otthon körből (újságíró klub, ahol kártyázott), „Alászolgája Pékár úr -ral köszönt nekem a portás. Pékár Gyula

20 a tehetségtelen író egyik jelképe volt. * Nagy Lajos volt nálunk, amikor megszólalt a telefon, Karinthy hívta a férjemet. - Add ide a kagylót, én is akarok vele beszélni - intett Nagy Lajos. — Egy tisztelőd van éppen nálam, szeretne néhány szót szólani veled — mondta tréfásan a férjem a telefonba. Tudta, hogy Nagy Lajos is tréfálkozni akar.