Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)
Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Karinthy és Kosztolányi
csületsértő kitételt sem. Hiába próbálták csitítani, dühösen elrohant. Amikor délután ismét bejött a kávéházba, férjem megkérdezte, hogy no, mi van azzal a b. k. feleségeddel? — Kikérem magamnak, hogy ilyen hangon beszélj arról a jóságos, áldott angyalról - fortyant fel Somlyó. 16 Azért nem vesztek össze egymással. Férjem költeményben is, prózában is többször állított emléket barátjának, Somlyó pedig az évek során gyakran verses levélben köszöntötte őt. 17 „Egyetlen barát, egyetlen ember ezen a tájon" - így írt róla. Kosztolányi egyik Esti Kornél-elbeszélésében írt hármójuknak, Karin thy nak, Somlyónak és sajátmagának egy 1909 szeptemberi napjáról. „Esti és Sárkány egyszerre megállott. Velük szemben egy fiatalember közeledett, háttal nekik, visszafelé, rák módra haladva, de nagy gyakorlottságra valló, igen gyors ütemben. Feje búbján bazári szalmakalap táncolt. Porcelánnadrágot hordott, szürke, vastag posztókabátot, hússzínű kaucsuk-kézelőt. Vasbotot lóbált. A következő pillanatban maguk is megfordultak, és úgy igyekeztek feléje, háttal, szaporán iparkodva. Amikor szembe kerültek vele, elröhögték magukat. — Szervusz, te marha! — kiabáltak neki, és összeölelkeztek. Végre együtt voltak ők hárman, Kanicky [Karinthy], Sárkány [Somlyó] és Esti [Kosztolányi], senki se hiányzott, a kör bezárult, a világ kiteljesedett: találkozott az egylet, a Balkán egylet, melynek elsőrangú föladatai közé tartozott ilyen és ehhez hasonló műveletek szabad, bátor, nyilvános gyakorlása. [...] Esti a Rákóczi út sarkán vett két léggömböt. A zsinegeket belekötötte gomblyukába, és sietett barátai után. Nem messze a kávéháztól csoportosulás támadt. Azt mondták, két úr verekszik, az egyik meglökte a másikat, mindjárt pofozkodni fognak. Izgatott szóváltás hallatszott: — Kikérem magamnak! — Szemtelen pimasz! — Maga a szemtelen, maga a pimasz! Kaniczky és Sárkány halványan néztek egymással farkasszemet. Kaniczky a kezét emelte. Egy higgadt úr közbevetette magát. — De uraim, az isten szerelmére, uraim! Kaniczky a higgadt úrra pillantott, s amint szokta ilyenkor, azt kérdezte Sárkánytól: — Mondd kérlek, ki ez? — Nem tudom. — Akkor gyere.
