Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Házasság, Gyermek, Halál

- deliriumos rohamában féltékenykedni kezdett, nem akarta egyedül engedni a férjét, ő is menni akart volna. Belekapaszkodott, birkózni kellett vele, viszszanyomni az ágyba, s úgy surranni el a zokogó asszonytól, búcsú nélkül, haragban. Talán ez már a haldokló végső erőfeszítése volt, de ki tudhatta ezt még akkor? „Ó, ahogy hazajöttem Besztercebányáról, és a vasúton az egész út alatt - emlékszel-e — kihajoltam az ablakon - írja naplójában — és dúdoltam a vonat kattogására: »drága kicsi párom, édes bogaram« és csodálatos volt ez a hangulat! arra gondoltam, hogy újjá kell születnem - és milyen kimondhatatlanul bús és szelíd volt ez az érzés - és tartott hosszan, még akkor is, mikor megérkeztem és gyalog hazaindultam a csomagommal, dúdolva, végtelen bánattal a szívemben. [...] Csöngettem a liftért és akkor találkoztam Békeffynével

4 a házmestertől jött, lesütött szemekkel és legörbített szájjal. Nem mertem kérdezni, mi az, és mikor azt mondta: »a Boga nagyon beteg«, nem válaszoltam, halálos nyugalom fogott el, szótlanul mentünk fel. Ült az ágyban, és én odamentem és azt mondtam: »Boga! nincs baj — te csacsi, itthon vagyok! « és mosolyogtam, és olyan édes és meleg volt a hangom, az a hang volt, amit tőle tanultam. És ő szorongatta a kezem és remegett és nevetett és csak annyit tudott mondani »csakhogy ...csakhogy«'.'

5 Azon az anyai édes, meleg hangon, amelyet annyi évig nélkülözött, amelyet ettől az asszonytól hallott először, és amely most örökre elhallgatott a számára. Még azon a délelőttön meghalt Karinthyné Judik Etel. Mindjárt el is vitték. Ekkor már a járvánnyal kapcsolatos rendeletek ki voltak ragasztva a házak falára. Karinthy sírva telefonált nekünk. Kocsiba ültünk, siettünk hozzá. Az ágy, amelyben Judik Etel meghalt, még azonmód vetetlen volt, ahogy kiemelték belőle, és azonmód húzatlan. Ügy halt meg húzatlan ágyban. Karinthy azt mondta „rúzzsal és tükörrel a kezében , a tárvanyitott szekrényben nem volt fehérnemű, de legalább három tucat érintetlen, hernyóselyem harisnya az egyik polcon. Nem értékítélet ez, csak jellemzés, aminthogy Karinthy fenti mondása is az volt. Mennyire szerette és mennyire siratta ezt a boldogtalan asszonyt, aki kétségkívül nem volt jó gazdasszony, nem értett a polgári formák fönntartásához, talán még a legelemibb higiénéhez sem, de édes volt, lágy és odaadó, széthulló, illatos tearózsa, búgó galamb, egy asszony, aki az övé volt, végre-végre az övé, aki féltékeny volt őrá, a férfira. A felesége halála után néhány nappal Vitéz Miklóséknál

6 aludt Frici - ekkoriban nem járt haza aludni az üres