Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Házasság, Gyermek, Halál

HÁZASSÁG, GYERMEK, HALÁL Közben tűrhetetlenné vált a helyzet. A férj, erőszakos és durva, hajdani rendőrkapitány, kínozta feleségét, fenyegette, sőt meg is támadta Karinthyt, akitől pedig időnként pénzt is kapott, holott Karinthy ebben az időben még keveset keresett. Elszórt cikkeiért fizettek némi pénzt a Fidibuszban, ebben a nem éppen fiatal lányok asztalára való vicclapban vagy a hasonló szellemű Magyar Figaróban és a Borsszem Jankóban, amely elterjedt politikai vicclap volt. Több fordítása látott napvilágot nagyrészt alkalmi könyvkiadóknál, akik alig adtak ezekért valamit a kezdő, névtelen írónak. Még a ponyvaíró Croquerttől

1 is fordított, holott ez minden bizonnyal irodalmi ízlése és műveltsége ellen való volt. A Nyugat című folyóirat 1908-ban indult, de Karinthynak csak 1910ben jelent meg itt írása.

2 Mit lehetett tenni? Valahonnan pénzt szerzett, több helyről előleget vett fel, és egy este, a színházi süllyesztőn keresztül - akkor már Judik Etel az Építők Székházában megnyílt Új Színpadnak volt a tagja — egy fellépése után megszöktette a leselkedő férj elől az asszonyt. Még azon az éjszakán vonatra ült vele. Judik Etel itthagyta férjét és három gyermekét, és Karinthyval Berlinbe utazott. Fél esztendeig éltek kinn nagy-nagy szegénységben, még nagyobb bizonytalanságban, mindamellett Karinthy életének ez volt legboldogabb, talán egyetlen igazán boldog időszaka. Hatvány Lajos mesélte nekem, hogy olyan siralmasan elhanyagolt külsővel jelentek meg berlini lakásán, hogy szégyenkezett házi személyzete előtt, de azt is felemlítette, hogy ritkán látott még náluknál boldogabb két embert. Karinthy hátrahagyott naplójának tanúsága szerint ezalatt a fél esztendő alatt 500 levelet írt a feleségének, bár éjjel-nappal, állandóan együtt volt vele.