Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - A Mester utca sápadt csillaga

Karinthy számára ez a kapcsolat egy életre szóló boldog-boldogtalanságot eredményezett. Megkezdődött a regényes regény, viharokkal, féltékenykedésekkel, szakításokkal, majd még erősebb kötelékekkel, a férj kíméletlen támadásaival, aki pénzforrását is veszélyeztetve látta. Utcai botrányok, párbajhistória, öngyilkossági kísérlet. Karinthy kezében egyszer elsült a pisztoly, s a saját kezét fúrta át a golyó.

17 Ebben az időben jelent meg Esik a hó

18 című novellája, a színésznőről. A Színésznőről, nagy betűvel írva, akiért meghalnak, akiért elpusztulnak és akiért támadt olthatatlan, emésztő lángot próbálja hűteni a hideg hóval. A színésznőről, aki ,,a mámor és a dicsőség , ,,élet és diadal '. „Selymekből, bársonyokból, ájuldozó muzsikából és forró parfümökből építettem harminc évig a dagadó lépcsőt, hogy végre elérjek az ő meztelen bőréig, és megcsókolhassam. Megmosolyogtató és megható rajongása ez annak a fiatalembernek, aki először került egészen közel egy asszonyhoz. De itt is már a józanság hűvös lázadásával próbálja hűteni elviselhetetlenül forró lázát, de nemcsak a sajátját, sorstársaiét is, mert Karinthy jó fiú, emberséges ember, javíthatatlan emberboldogító, és nem tudna boldog lenni mások boldogtalanságának az árán. ,, — Elég — dörmögtem pirulva és szégyenkezve —, elég. Ez már igaztalan . — Elég - mondottam újból. - Elég lesz. Esika hó. [...] — Elég — ordítottam arcába süvöltve, és nem bírtam tovább a hőséget: sötét gomolyok viharoztak arcomba, szavam eltikkadt — öklömmel zúztam be a tetőt és kilövellem magam az éjbe. Ma már kissé gyermekesnek érezzük ezt az indokolatlanul nagy hőséget, ezt a patetikus hőséget, a „Színésznő -nek ezt a túlértékelését. Jórészét Karinthy fiatalságának s a kor irodalmának számlájára írhatjuk. (Wedekind Ergeistjének Lulujára, Ibsen Hedda Gabler]ére gondolhatunk.) Karinthy azonban már jó korán meglelte a gyógyszert, a „hideg havat , amellyel mégiscsak sikerült csillapítania az olthatatlannak hitt tüzet. Egy másik' elbeszélésében már fölüti fejét a humor a „sajt alakjában, amit a nő helyett, „aki mindig, mindig a másé , meg is lehetne venni huszonötért.

19 A Tanár úr kérem megható kisdiákja mondja sajátmagának: „Erősnek és keserűnek kell lennem, hogy megbosszuljalak Fricike - ... Ők nem érdemlik meg, hogy kimenjünk értük a tengerre... 20 (A gonosz felnőttek és a nők.) Már itt is jelentkezik a kettősség, a sérülést szenvedett, de gyógyulást kereső serdülő fiúgyermek hasadtlelkűsége, akinek szüksége van arra, hogy