Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - A Mester utca sápadt csillaga

az egyik „lélek" sértetlen maradjon, hogy meg tudja vigasztalni a „másikat". Mennyire valódi és pontos itt ennek a folyamatnak az érzékeltetése. A jó vicc

21 című írásában már ismét saját, kényszeresen visszatérő', halálos szerelmi megalázottsága kap hangot. Itt is hűtlen az asszony, de itt már úgyszólván a férj biztatja hűtlenségre, ő maga hívja ki sorsát, a vicces ember, aki tréfából maga küldi feleségét barátja lakására, mert sejti, hogy a felesége tréfán kívül is megcsalná éppen, mert a vicces ember - és Karinthy is — ezt a sorsot keresi. Efféle vicces játékot gyakran játszottunk hármasban, a férjem, Frici meg én, úgy, hogy a játékban mindig Karinthy volt a férjem, a férjem pedig az udvarló jóbarát, aki elhalássza előle az asszonyt. Sokszor az utcán is lejátszottunk egy-egy jelenetet, amelynek a végén az udvarló — ez esetben a saját férjem — karonfogott, vitte magával a „nőt , és faképnél hagyták a boldogtalan, sóhajtozó férjet — Karinthyt — egyedül, az utca közepén.