Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - A Mester utca sápadt csillaga

afféle rémdráma, mint a Trilby,

3 amely megborzongatta az idegeket. Emlékszem, még a plakátjától is féltem. Nem mertem odatekinteni. A Nemzeti Színház, minden akkori sikertelensége ellenére/ valóságos minisztériumnak számított, úgyszólván csupán „saját körükből fogadtak be új tagokat, főképpen új női tagot. Az állami színházak teljhatalmú urai a mágnások voltak. Az Operában báró Nopcsa

4 volt az intendáns. Az ő dicsőségének Müller Katica,

5 az akkori primabalerina közbotránnyá nőtt felháborodása vetett véget, a szállóigévé vált felhívás miatt: „Jöjjön el a lakásomra". Addig az Opera kulisszái mögé úgy jártak a Nemzeti KaszinóbéH ficsurak, mint valami gésaházba. A Nemzeti Színház legfőbb ura Keglevich gróf, a vidéki színházak kormánybiztosa gróf Festetich. Ebben az időben szerződtették Váradi Arankát, Váradi Antalnak, a Színművészeti Akadémia klerikális hajlamú igazgatójának a lányát, Paulay Erzsit, Paulay Edének, a volt nemzeti színházi igazgatónak tehetségtelen lányát, Vízvári Mariskát, a Vízvári színész házaspár leányát. Lenkei Hedviget, Bosnyák Zoltán miniszteri tanácsos feleségét, Mátrai színésznek a két lányát, Csillag Teréznek a lányát, Csillag Klárit. Rövid ideig a Nemzeti Színház tagja volt Márkus Emília két szép lánya is, Tessza és Romola,

6 holott, tudtommal, nem is igen léptek föl. A Magyar Színház, amelyben régebben operetteket játszottak nem nagy sikerrel, 1908-ban indult új útjára az Éjjeli menedékhely'-jel.

7 Ebben játszottam Násztya szerepét. A színház próbálkozott még a Kerülő út

s című francia drámával, de kiderült, hogy ezekben az években komoly prózai művek nem számíthattak közönségsikerre. Hogy mi volt ennek az oka? Talán a Világkiállítás nagy lendülete után bekövetkezett gazdasági pangás, és a már előre vetülő politikai bizonytalanság, amely az 1914-es, borzalmas világháborúban robbant ki. Az emberek mindenáron csak mulatni akartak. A Magyar Színház műsorra tűzte a Gretchen

9 című dévaj, német vígjátékot, s ezzel ő is rátért arra a biztosabb vágányra, amelyen a Vígszínház már jól gördült. Judik Etel

10 1903-ban végezte a „tanodát , a Színművészeti Akadémiát. Hiába ácsorgott, hiába csellengett még a régi Nemzeti Színház udvarán ez a feltűnően szép, sötétszemű lány, nem szerződtették, bár ő is színészgyermek volt, de anyja, a valamikori vándorszínésznő, csupán a Népszínháznak volt egyszerű kardalosnője. Őt is Judik Ételnek hívták, sőt Judik Etel nagyanyja is erre a névre hallgatott. A fiatal, tehetséges lányt, akinek apja neve ismeretlen, nem méltatták elég „udvarképesnek ahhoz, hogy a Nemzeti Színház tagja lehessen. 1904-ben alakult, Moly Tamás, Márkus László, Benedek Marcell, Lukács György,, majd Hevesi Sándor vezetésével az új utakat kereső Thália Társa-