Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - A Mester utca sápadt csillaga

A MESTER UTCA SÁPADT CSILLAGA A század első évtizedében, Budapesten rengeteg szerződés nélküli, érvényesülni nem tudó, kávéházakban tengő-lengő színésznő élte kiszolgáltatott életét. Különös módon akkor volt ez, amikor egyre-másra keletkeztek kabarék, színházak. Igaz, hogy ezek nagyrészt mindössze csak egy-egy első sikerig jutottak el, s néhány hónapi kínlódás, fizetésképtelenség után többnyire tagjaik gázsiját sem fizetve — kimúltak. A „pénzember , akinek rendszerint igen kevés pénze volt, hirtelen szeretett volna meggazdagodni a vállalkozáson, s amikor látta, hogy ez nem sikerül, lemondott a dicsőségről. De az is sűrűn megesett, hogy egy-egy kezdő színésznő szerelmének kedvéért alapítottak színházat, vagy azért, hogy közel jussanak az úgynevezett „bohém társasághoz . Ezek a színházak, kabarék, még az előbbieknél is hamarabb bezárták kapujukat. A Nemzeti Színház Beöthy László és Somló Sándor

1 igazgatóságának idején fűnek-fának osztogatta a szabadjegyeket, s még így is félig üresen maradt a nézőtér. Emlékszem egy nemzeti színházi bemutatóra — még süldőlány koromban anyám vitt el oda — természetesen potyajeggyel, Tágma királyné volt a darab címe, Beöthy László nagybátyja, Rákosi Jenő

2 írta a verses és véres tragédiát, a félig üres földszinten, körülöttünk többen, hangosan horkolva aludtak. Pedig Jászai Mari játszotta a címszerepet, s a szerző Rákosi Jenő mögött csaknem az egész akkori sajtó és fizetett tapsolók tömege felsorakozott. Gyakran megesett, hogy egy-egy újonnan bemutatott darabot a harmadik előadás után, érdeklődés híján le kellett venni a műsorról. A Vígszínház ugyan már kezdett telt házak előtt játszani, de a „klakk , a fizetett tapsolók serege itt sem volt ismeretlen, ezenkívül úgyszólván csak két-három, legföljebb négyszemélyes, „pikáns francia vígjátékok szerepeltek műsorán vagy