Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Nem lehetett

NEM LEHETETT. Olajkoszorú professzor megoperálta. Hazajöttek, látszóan egészségesen, de hamarosan ismét jelentkeztek a főfájásai. Gyakran tapogatta a műtét helyét. — Nincs itt ez rendben — mondogatta. Irta a könyvét egyfolytában, nem sokat törölt belőle írás közben. Többnyire így írt. A pénz mindig sürgősen kellett, mostanában méginkább. A fiai nőttek, Gábor fiának úgyszólván teljes passzivitása is sok pénzébe került, még több fájdalmas sóhajába. Felesége se lett más, mint addig volt. Az Üllői úton laktak már ekkor, fönn, magasan, a hatodik emeleten. A Reviczky utcai grófi palotából elköltöztek. A Művészklubban, a Fészekben bál volt. Frici nem valami jól érezte magát. Aranka kijelentette: — Elmegyünk a Fészek bálra. — Én nem megyek — mondta Frici. — De jön! Máris öltözzön! — rendelkezett Aranka, kezében parfőmös üveggel. Szórta magára az illatszert. Frici kikapta a kezéből, s a hatodik emeletről az utcára dobta az üveget. Ezután Aranka Frici kalapját hajította le, majd több más tárgy következett. Tajtékzott izgalmában. Az ilyesmi ragadós, Frici is megkapta. Alig bírták abbahagyni. A Fészek bálra mégis elmentek. Nem volt ez éppen rendkívüli eset. A fergeteges Aranka némelykor még a saját holmiját is kidobálta az utcára, ha éppen nem tetszett neki, vagy valami idegesítette. A Verpeléti úton már ismerték őket, megtörtént, hogy fölvitték hozzájuk ismeretlenek a leröpült tárgyakat. A kegyelmes grófné, akinek a segítségével gyűlt össze a pénz, a dilettáns írónő, akinek a számára idáig Karinthy nem volt elég szobatiszta, s talán el se is olvasta és félredobta az írást, amelyik alatt Karinthy nevét írva találta,