Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Lehetne élni még talán

Csodálatos, egyedülálló könyvében - Utazás a koponyám körül - minden apró részletről, minden érzésről, gondolatáról beszámol. Aranka itt Stockholmban se tagadta meg magát, itt se veszítette el biztonságérzetét, fölényét. Estenten kiöltözködött, színházba ment vagy táncolni, irták haza a csodálkozó stockholmi magyarok, akik ott aggódva figyelték a műtét eredményét. Olivecrona professzor nem fogadott el pénzt a műtétért, s így Arankának módjában volt szerencsésen megoperált férjével és egy — többek számára - botránykőnek számító pompás bundával hazatérni. Ütjük közben Londonba is ellátogattak. (Kép Londonban, Karinthy egy újságárussal.) Két stockholmi levélből idézek: 3.V.1936. Kedves Laciék, lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, mintha elfelejtettetek volna. Valószínűleg holnap operálnak, ami egy kéjmámor ugyan, de az ember elég hülye ahhoz, hogy tudjon nagyon elmésen írni. Svéd honból nagyon keveset láttam még, néha egy sirály röpül az ablakomra, és vészjóslóan rikácsol. Erről az egész dologról, ami itt van, könyvet fogok írni, ha kimászok a bajból. Gyanúsan jók hozzám az emberek, Olivecrona hallgatag, mint egy isten. Aranka szerint az orra vörös, neki jobban tetszik a Sökvist, az első asszisztens. Már cikket is írtak rólunk. Erre eljöttek az eszperantisták, két gyönyörű, fehér hajú úriember. Betörtek a szobámba és mint elnököt eszperantóul üdvözöltek. Én csak keservesen nyögtem, részben a fájdalmaim miatt, részben, mert egy szót sem tudok eszperantóul. Aranka feltalálta magát és megmagyarázta, hogy a betegségem éppen abból állt, hogy egy reggel arra ébredtem, hogy elfelejtettem második anyanyelvem, az eszperantót. S ezen a bajon egész Európában csak Olivecrona tud segíteni. Nagyon megilletődtek, megígérték, hogy műtét után visszajönnek. Addigra vagy megkell tanulnom eszp-ul, vagy el kell szöknöm. Hacsak a harmadik eset be nem következik, amely esetben, mint a világ legnagyobb eszperantistája, remélem, szobrot fogok kapni. — Lacikám, most már fáradt vagyok, tovább nem tudok diktálni. Lolli kezét csókolom, téged ölel Karinthy

12 A másik meghatóan kedves levél Ferenc fiának szól: Hal persze bőven és isteni kávé. Víz helyett tej áll kancsóban az asztalon. De nehogy azt hidd, hogy ezzel készen van az ebéd, ezután jönnek a kü-