Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?

Vagy olyan nőket, akinek egyértelműen hírhedt volta nem hagyott benne kétséget és nem nyugtalanította. Ibolyát semmi tekintetben sem gondolta olyan vetélytársnak, akire féltékeny lehetne. Az ő feketén villogó szépsége, viharos asszonyisága mellett ez a 'kicsi, kövérkés, elmosódóan csinos arcú, kékszemű, se szőke, se barna, vidéki verselő nőcske teljesen jelentéktelennek és fakónak rémlett. Barátnőivel egymás között Petőfi Saroltának csúfolták. Közben Karinthy tüzet fogott. Tetszett neki a játék, magáért a játékért is, de ezen kívül némi flastrom volt a fiatal nő rajongása a házasságában kapott sebekért. Karinthy maga szította viharral, „felhőbefúró forgószél -lel a lángot, és alaposan megpörkölődött. A kisszerű vidéki környezetből, fülledt vallási elszigeteltségből, olykor megalázottságból ki- és elvágyó, ábrándokat kergető fiatal nő most már mindenáron azt akarta volna, hogy Karinthy vegye el feleségül. A nőnek ez a türelmetlen vágya oltotta el azután a felszított lángot, csitította el a vihart. Közben azonban az történt, hogy Aranka, az eszes és szemfüles Aranka gyanút fogott, bizonyosságot szerzett, és végül is egy napon Ibolyát megtépve, a titkárt megpofozva kiebrudalta a kávéházból mindkettőjüket. Aranka hisztériás görcsökben fetrengett, morfin injekciókkal lehetett csak lecsillapítani, a barátnők lábujjhegyen jártak a lakásban. Karinthy sem úszta meg simán. Összevissza karmolt képe hetekig se gyógyult be terjesen. Örült is neki egy kicsit, amint azt első felesége halála után mondta: „hogy valaki erre a pofára féltékeny lehet".

33 Aranka később is leskelődött utánuk, megtámadta az asszonyt, de az is megesett, hogy egy-egy ilyen jelenet után, néhány perc múlva, már hármasban együtt ültek a legnagyobb barátságban. Ibolya fölényesen fogadta Aranka kitöréseit, s egy alkalommal, amikor így viharzott a kávéházban, lerajzolt valami fiús néger alakot, s felé mutatta: — Látod, ez vagy te — mondta ellenszenves nyugalommal. A szerelem persze nem mindjárt aludt el, még jóidéig tartott, barátok is szították, különösen Békessy Imre,

34 az egyik Bécsben élő barát, s itt találkoztak még egymással. Feleségétől való válásra is történtek kísérletek — erről már írtam —, ez se sikerült. A dolog ellaposodott, de két szép vers őrzi nyomát: a Pitypang és az Almafa 3S Karinthynak nem ez volt az utolsó, a halál előtti szerelme. Mert volt még egy regényes, furcsa, igazi halál előtti szerelme is. Talán túl sokat foglalkozom házasságával, zűrzavaros családi életével, a „Nő -vei, s ez azt a téves hatást keltheti, mintha egész életének, egész iro-