Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?

Talán húsz éves lehetett, amikor egy délelőtt berontott Moly Tamás lakására. Az írót még ágyban találta. — Ön Moly Tamás? — kérdezte harsányan. — Igen, én vagyok Moly Tamás — hangzott a meglepődött válasz — Mit óhajt? — Ön akar drámát írni Raszkolnyikovról? — kérdezte. — Igen. Foglalkozom ezzel a gondolattal. — Hozzá ne merjen nyúlni. Karinthy vagyok. Én fogok drámát írni belőle — mondta és elrohant. Egyikőjük sem írta meg a Raszkolnyikov drámát. * A Pesti Napló szerkesztőségében, a Rákóczi úton, ott, ahol most a Gázművek irodái székelnek, a szerkesztőségi órák idején felrohant egy nő, és dühös szidalmak közt megpofozta Karinthyt. Karinthynak sejtelme sem volt, hogy miért is kapja a pofonokat, a nőt nem ismerte, soha nem is látta. — Gráf Margit vagyok — kiáltotta felé a nő, és éppoly dühösen, mint ahogyan jött, elrohant. Ekkor eszmélt rá Karinthy, hogy néhány nappal előbb megjelent egy humoros karcolata egy nőről, akinek ő a Gráf Margit nevet adta. Hogyan jutott eszébe ez a név? Talán a villamoson hallotta említeni, vagy egy cégtábla feliratán látta. Többször emlegette, hogy csak azt sajnálja, hogy nem ütötte vissza a nőt. De ezt sohasem tette volna meg, mint ahogyan nem ütött vissza senkit. Mindig ő volt az, „aki a pofonokat kapja . Gyűjtötte a sérelmeket, a rossz tapasztalatokat. Legföllebb egy-egy írásában élte ki haragját. Képzeletbeli pofonokat osztogatott csak. * Egyedül ritkán lehetett látni az utcán. Valaki mindig kísérte, vagy a titkárja (mert később titkárt is tartott egyre szaporodó, egyre bonyolódó ügyeinek intézésére)

22

, vagy egy másik barátja, valamelyik nőismerőse, később többnyire egész csoport vette körül. Rengeteg autogramot kértek tőle jártában, keltében. Mindenkinek adott autogramot, örült, ha kértek tőle. Születésnapja volt. Elhatározták, hogy nem vacsoráznak otthon, valahová elmennek vacsorázni. így volt ez mindennap, nemcsak születésnapján;