Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)
Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?
Technikai érdeklődése határtalan volt. Embertermészetű tárgyakkal benépesítette maga körül a világot. Nemcsak a gyomor, a tüdő, a szív beszél emberi nyelven, hanem az asztal is és a szegény kis villamos 16 is, akit elgázol egy mázolósegéd, azonkívül az epehólyag, a rákosbetegség, a töltőtoll és minden más tárgy, ezzel szemben az emberek nagyjában állattermészetűek. Virágok kevéssé foglalkoztatták. Ez a gyermekes férfi vagy méginkább férfias gyermek az ilyesmit nőiesnek, nem neki valónak érezhette. A tengeren nem nőnek virágok, s ő egész életében tengeren érezte magát. Verőcén, a Duna párján, egy parasztházban két vidám nyarat töltött a gyerekekkel. Köztük volt a legboldogabb. Ott volt Gabi, Tomi, Cini meg a két Devecseri 17 fiú. Egész nyáron fürödtek, „blődliztek". Ebben különösen Tomi volt nagymester. Az efféle mókákról — neve is megmondja — nehéz értelmes képet adni. Éppen abban rejlett különös zamatjuk, hogy értelmetlenek voltak. Minthogy azonban semmi se teljesen értelmetlen, bármennyire is fonák emberi megnyilatkozás lett légyen, éppen rejtett értelmüket élvezte Frici. Például rettentő unalmasan kezdtek beszélni a gyerekek egy rettentő unalmas akadémikusról. Ez az akadémikus bácsi, Radó bácsi 18 volt egyik, állandóan kéznél levő alakjuk. Kitalált ,,blőd" versikéket mondtak el, mintha azokat az akadémikus írta volna. Voltaképpen Frici így irtok ti karikatúráit utánozták kölyök módra, átadták magukat a bátor butaságnak, és ez rendkívül pihentető hatással volt erre a kényszeres gondolkozóra, erre a pontos fogalmazóra. 1926 nyarán, amikor Velencében találkoztunk - ahová feleségével együtt a Semmeringről érkezett -, nem láttam nagyon vidámnak. Hallgatagon ballagott mellettünk, jellegzetes, hintázó, bizonytalan járásával. Velence, mint egyébkor, most is tele volt magyarokkal, írókkal, művészekkel. Móricz Zsigmond is ott volt ugyanakkor. 19 Karinthy, aki első ízben járt most Velencében, előzően olyasmit mondott nekünk Velencéről, hogy ez afféle nemesebb vurstli, és hogy amikor kilépett a Szent Márkus térre, elnevette magát az egész stíluszavaron. A velünk levő fényképészművész Pécsi 20 felsorolt néhány olyan műemléket, templomot, amelyeket feltétlenül megnézésre ajánlott. Móricz Zsiga kijelentette, hogy semmi templom, semmi műemlék, nap, víz, homok Karinthy ennek nyomatékosan ellentmondott, magyarázni kezdte Velence csodáit, és Móricz kijelentését ellensznobizmusnak minősítette. Otthoni írásaiban rajongott „az utált Velencéért, a „Tenger festett és céda, kiöregedett, csodálatos Menyasszonyáért." 21 Sok mindent tett és mondott, ami szokatlan volt, és sok szokatlan dolog esett meg vele.