Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Verpelét

— A bácsi hülye — mondta. — De fiacskám — méltatlankodott a látogató. Ekkor bújt elő Gabi, aki eddig a faihoz lapulva, csendben figyelte az eseményeket, a hajóorvos elé állt, s a maga szelíd, naiv módján megkérdezte tőle: — Miért? A bácsi nem hülye? Karinthy rendszerint azzal toldotta meg a lezajlott jelenet elmondását, hogy a hajóorvos, mielőtt eltávozott volna, ünnepélyesen kijelentette a következőket: — Uram, negyvenezer mérföldet bolyongtam szárazon és vízen, jártam a sivatagban, láttam az ajaknégerek harcitáncát, a rézbőrűek circumcisiós avatási szertartását, de ilyesmiben még nem volt részem. — Azzal hazament és öngyilkos lett.

7 Tomi volt az, aki a gyerekek verekedésénél, amikor föltették a kérdést, hogyan történt az eset, kapásból rávágta, hogy ,,a dolog úgy kezdődött, hogy ő engem visszarúgott . Ha megkérdezték tőle: — Hogy vagy, Tomikám? — a válasz csak köpködés vagy rúgás volt. Ebben az időben fordította Karinthy nagy gyönyörűséggel az Egy komisz kölyök naplója

9, című híres angol könyvet. Ennivaló, gyönyörű, komisz kölyök volt Tomi, de Fricit ő is imádta (imádja még ma is), és egyedül csak ő tudta valamiképpen féken tartani. Törzs Jenő,

9 a kiváló színész, egy siófoki nyaralásukkor már végképp kijött a sodrából, és alaposan elnadrágolta Tomit. A gyerek, aki addig torkaszakadtából bömbölt, most hirtelen abbahagyta a sírást, kezét nyújtotta Törzsnek, és elismerően mondta: — Bátor ember vagy, szeretlek. Frici nem tudott ennyire „bátor lenni Arankával szemben. * Siófokon, a Vitéz penzióban, Karinthyék és a Karinthy köré sereglettek nyaralóhelyén nem volt szükség pénzre. A vajszívű penziósné, Vitézné, fűnekfának hitelezett, sokszor még a vasúti jegy árát is kölcsönadta, télen azután siránkozó hangon, apránként, innen-onnan is, önmagán is gúnyolódva, viszsza-visszakönyörgött valamit az előlegezett pénzből. Az egész telepen híre volt ennek a zsúfolt tanyának, ahonnan örökös lárma, veszekedés, kiabálás, röhögés és mindenféle ricsaj hallatszott. Akadtak, akik messzire elkerülték még a tájékát is, mint buzgó katolikusok az istentagadók otthonát. Voltak