Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Verpelét

— Mondja, Ascher — kezdte Aranka —, maga miért nem szaval rólam írott verseket, miért csak mindig a Kosztolányinéról írottakat? Véletlenül éppen nyugalmas vasárnap volt köztük — mesélte Ascher —, s Frici kedvesen megjegyezte: — Majd írok én magáról is verseket, Aranka, jó? Mire Aranka hetykén: — Felesleges, énrólam már írt Ady, éppen eleget. Fricin erre szokatlan izgalom vett erőt, szemrehányásokat tett a feleségének, perceken belül parázs veszekedés támadt közöttük, s Fricinek egész napja el volt rontva. Egyébként pedig nemigen törődött Aranka „kis ügyeivel . — Ady a maga fehér vállairól írt verset, ha jobban megnézte volna, láthatta volna, hogy milyen sötétbőrű — mondta. Tizenhat évi együttélésük egész idején soha, egyetlenegyszer sem tegeztek egymást, mintha örökös ellenfélként álltak volna szemben egymással. „Házasság: harc — írja Karinthy hátrahagyott naplójában -, melyben az egyik fél alimentálja a másikat. És ezt is: „Jogilag minden házassági szerződés megtámadható, miután beszámíthatatlan állapotban történt. (Nemi részegség.) „Ragadozó típusú nő; vérszemet kap, ha panaszkodik vagy kiált a sebesült (lelki), ráveti magát: dührohamot kap a szenvedés láttán, a szenvedő ellen; legjobb, ha halottnak tetteti magát az ember. 4 Kettejük viszonyának jellemzésére szeretett elmondani egy történetet, azt, hogy ő meghal, felmegy a mennyországba, de Szent Péter nem akarja beengedni. — Voltaképpen ki vagy te, hogy a mennyországba akarsz jutni? — kérdezi Szent Péter. — Karinthy Frigyes vagyok. — Hallja ezt az Űristen, és erre felkiált: — A Böhm Aranka férje? Gyere, édes fiam, ülj ide a jobbomra, mars innen, te jampec - mondja Jézus Krisztusnak. Karinthy Arabella^ című írásában végül is egyszerűen kitekeri az aszszony nyakát, lecsavarja a fejét, a fejet bedobja egy fiókba, s attól fogva boldogan él a fej nélküli Arabellával. Közben meglett kettejük gyermeke: Cini.

6 Az első asszonytól való Gabi is ott lézengett náluk, árván, hontalanul és boldogtalanul, lassacskán teljesen bezárulva, kirekesztve önmagát a való világból. Frici, aki maga is anya nélkül nőtt fel, úgy gondolta, hogy majd csak elviseli a fia is valahogyan a neki jutott sorsot, elvégre Aranka sokkal közönyösebb, sokkal inkább önmagával van el-