Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)

Napló

Emlék. Naphegyen, csúszós úton, éjszaka, szerelem. Igalits Vászó. Nincsenek többé ünnepelt emberek. Nem lehet kocsmába járni. 48. Szentendre. Az erdőben, fák között 28 évesek szórakoztak, ordítottak. Pipacsok és csomorikák felett: "Látja én itt születtem." A zöldben egy öreg nő jajveszékel. "Meghalt az apám. Pedig olyan szép kövér ember volt." Nyelv. Ludas: éli őt = (bele él). Enyhhely = szél nem járta hely. Duodenum = párlanyja [? ]. Eset. Az öreg elbújt disznóölés alatt (hajdan, amikor szobájában aludt) gyakran így találtuk. Szabadka. Horváth vendéglős magyaros ruhában. A kocsma egyik szobájában ötven gyertya. Nyolcadikos diákok látogatása. Március 15-én mindenki kék nyakkendőt vett tüntetésből. Alak. Bőhm mama. Szép, fiatalos, szeretője van. Mesélte nekem, hogy Aranka lány korában csak az étlap árait nézegette, s azt választotta, ami a legdrágább. Leánya. Meg kell értened az újabbat. Azt hiszed, hogy én olyan szívesen élek ezzel a Bőhm zsidóval? Frici tartja el. Vele ruházzuk, mert kímélni kell az újat. Látja, ezt belátja. Megérti, hogy manapság sokba kerül egy ruha. — Micsoda? -- szól Bőhm mama. -- Az én leányom ne is öltözködjék? Dögöljön meg az a férfi! Tibort letartóztatják, és vele együtt Bőhm papát is. Amikor Bőhm mama a rendőrségre ér, a kapuban megfogja egy közrendőr karját, és így szól: 50