Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)

Napló

el-eltűnődünk, hogy mi történt a földi lét zavart porában, de nem beszélünk, hűs közönnyel, bólongva nézzük-nézzük egymást s csupa vigyorgó koponyánkkal, csupán a zörgő csontjainkkal ölelkezünk. Emlék. Wilheim, doktor bácsi, háziorvos. Slan [?] Endre. Teljesen megvakult mindkét szemére. Zöldhályognál nincs remény. Egyik szemét évekkel ezelőtt kivették. Most fáj a másik, még bennmaradt szeme. A szaru kemény, porcogós, kopogós, görcsöket okoz. Orvos fia ki akaija vetetni azt is. De az öreg (89 éves) reszket, sír. "Ne vegyék ki." Miért ragaszkodik hozzá? Még reménykedik: hátha. . . Róth Kálmán üres fejjel feküdne a földben, a koporsóban. 43. Jászapáti: temető Eper Erzsike élt 4 évet, Nyers Szidónia, Lányi Lilike, Bittér Ottománné Özvegy Jenőné, Franciska. Kurva. Utcalány fia gimnazista. Bárány Rózsi. Hogy szereti őt. Egy vendége vitte el. Nem akaija visszaadni. A gyereke se szereti őt. Ettől szenved az anya legtöbbet. 44. Emlék. Józsi bácsi: 72 éves, elveszti I. nénit. Tornázik, edzi magát. Agyvérszegénység, önkívület. "Valami baj történt itt." mindent elfelejt. Beszél össze-vissza: Etelka néniről, Csáth Gézáról. Anyám mellette van: "I. szép télikabátját, ha eladod, megveszem." Józsi bácsi: "Majd gondolkozom róla. . ." 1933. 44