Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)

Napló

Ludasi látogatás. Ezek jugoszlávok. Amikor bemegyek, így szól a tanító: most magyarul köszönhettek. Erre a gyerekek kórusban: "Fogiss Isten". Gépek. Húsz év múlva itt nincs magyar. "Alexander Szalma" — szól a tanító. Egy ünnepi beszédemből. Mit mondjak azoknak, akik ócsárolnak? Ne tessen elszörnyedni: olcsó ripacskodás, ami hatásokat kelt, de én ezeket megvetem. Nem voltam szerény soha, de büszkén hirdetem most, hogy az életem volt szerény és alázatos, mert a művészetnek szenteltem egészen. Lehunyni a szemet és elképzelni, ahogy most láttuk, ha magyar író nincs, ez erény. Sokat vesztünk, egy világot, nem vigasz számunkra, hogy nem ezek. [xxxxxx] Zsembery úr (feljegyzés) Zsembery úr: Ne tessék hinni neki, ez szélhámos - mondja B. amikor őszinte. Ő egyszer ezt mondta B-nek (és nagyon meglepődtem): — Ne ugass! Rádió felolvasás után ezt mondja nekem: - Jó volt a felolvasás, már csak így mondom, ahogy tudom, a veleje volt jó. Meg az is tetszett, hogy ez nem olyan rövid, mint a múltkori, hanem hosszadalmas volt! - Az egyik kakast a mesterem patkányhízlaló egérsírnak nevezi, a másikat Júdásnak, engem bugrisnak, őrültnek nevezett, elzavart. Mihelyt felálltam, belém rúgott. - Szerbiában véres szuronnyal mentem, elém lépett egy öregasszony, rettegett, hogy leszúrom. Kezet csókoltam neki, s elbújtattam. - Egy hídon, éjjel találkoztam egy öregasszonnyal, boszorkány volt, belédöftem a szurony ómat, de akkor már nem volt sehol. Vérhasam volt, állandóan berezeltem, bevizeltem. Kiugrasztották így a fiúkat, hogy pucolják el. Egy köcsög ikrás mézet találtam, azt szopogattam, és így gyógyultam meg. - Anya, te csak azt akarod, hogy a szenvedő ne egyen. - Nálunk jelentésnél olyanformán volt, hogy az embert meg lehet 45