Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)

Napló

tudását. Nagyon örül, amikor helyettese felkereste, egy értéktelen orvoska, s ő így szól: "A nép ezen a vidéken nagyon szegény, mindig a lehetőségek szerint szabjuk meg a tiszteletdíjat. A tehetős 30 pengőt. Ha még tehetősebbnek hatott, hozzáteszünk 50 pengőt." Szép fiatal. Lázálma: a lepedőjéről látta: a padláson egy tigris játszott a kölykével, és ő a gyanakvó tigrisnek [xxx] adott. Zsidó kórház frigyládája. Szép ápolónő maszkban. Fekete Manci, a kurva Fekete Manci szögletes arcú, kék szemű, román buja utcai nő. Hamis aranykarkötők a kezén. A vendéget fűteni igyekszik a legdisznóbb beszédekkel. A szobaasszony, aki egy kövér örmény csoroszlyaszerű, így szól: "Jaj, hadd fogjam a szíved. Aki ezt megbassza, annak beletörik a fasza." "Baszd meg" — mondja a vendégnek. "Add ide a faszod, hadd nyaljam ki." "Nyald ki a seggemet" - hátra fekszik. "Jaj de jó volna, ha itt volna egy nő, addig én a picsáját nyalnám." Ilyen a stüusa. Folytatta: "Volt a Zrínyi utcában egy kurva, hívott, hogy legyek kurva, hát kurva lettem." "Mi hozott ide, a pénz?" "Nem, a fasz - felel.— Nagyszerű pálya. Román származású és anya vagyok. Azóta magyar állampolgár vagyok - mondja —, és mint magyar akarok meghalni." Még hazafias. (A fene egye meg.) (Majdnem könnyeztem, olyan hazafias.) "A vendég nem akar bemenni." "Miért?" "Csak." "Mama van?"— kérdezi. Ezer év múlva Most gyakran az nyilai eszembe: ezer év múlva az időben találkozom majd őseimmel, a dédapámmal, szépapámmal, öregapámmal és apámmal s fiammal is, ki mini egyenlő és egykorú, megtér közénk már. Beh nagy, híres zsinat lesz akkor. Mi szép nemzők, mi férfi-kánok 43