Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)

Napló

// A hasonlóság nevetséges: Amerikában meghal az apa, fia visszatér, éppen olyan, mintha miatta avatkozna a természet rendjébe. Egy ügyet elintéz — mintha ő intézte volna el — éppenúgy, és visszamegy. Keserű Etelka, név — olvastam. Harcos Irén - olvastam. 19. Regényhez! Tanács a drámai párbeszédre és cselekményre. Türelmes, mint Schnitzler, egyetemes, mint Neumann. Csak jeleneteket ír, aztán összeállít. Majd kialakul valami. Sokat húz, csak a legszükségesebbeket veszi. Töredezett szavakkal él. Sohase lehessen tudni (egy s más célból a másikról), bizonytalanságban átnézte. Fél szavak, fél indok. Majdnem érthetetlen. így jön ki a lehet. A cselekmény se legyen sohase kimondott. Csak együtt. A végén lássuk, mi történt. A mostoha levelét elfogják a gyermekek. Az apának adják. Leleplezik. Együtt ellenben nem értik egymást. Szerencsétlen roncsok az életben. Megoldhatatlan a helyzet! Expresszionizmus. Az orvos Lévay küzdött társaiért, főleg. Ez tisztesség! Minden romlik. [xxx] őrült. Eltűnt, mint egy égitest. (Miután a nő elment.) Madre politica - mondja az orvos. Természetesen megszólítja, mikor ez szólott. Kisfia cserkész: "Minden nap egy kis jót kell cselekedni" (örsvezető). (Vadgalamb örsvezető.) Az író ne lenne megkötözött! Jelenetek. Például a mostoha sír. Rajtakapja a legnagyobb fiú. Bámulja a nőt. Könny. A nőt ő is ismeri. Ez boldog felismerés. Megjegyzés. Egy cseléd, mihelyt megcsípkedik, eldől. "Nagyságos úr ez [xxx] verés." Ez azt jelenti, hogy: nem tud majd magán uralkodni. 29