Kelevéz Ágnes - Kovács Ida: Kosztolányi Dezső: Napló. Igen becses kéziratok (1933-1934) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1985)

Napló

Utcai nő. Lanyházó esőben, délután, esernyő alatt. Száján egy behegedt seb, már meggyógyult, de olyan, mint egy rózsaszín bársonyos hernyó. . . Utcai nő. Forró nyáron a bordélyházban meglesik, amint "elle fait la minette a un monsieur": a függönyt félrehajtják. A bordélyház anyója, a tanti fölháborodik, hogy lehet valakit munkájában zavarni. (Mechanizmus!) Ő csak a kötelességét teljesítette. Utcai nő. A Conti utcai bordélyházban szombat este egy munkás megsértette valamelyik nőt. K-nak nevezte, erre a többiek, mintegy varázsütésre lekapták lábukról a lakkcipőt, és a sarkával egyszerre hűszan, harmincan — nekitámadtak. Kékre-zöldre verték az arcát, egyik szemét ki is ütötték. Ezt a jelenetet dühös, beteg amazonok egy férfi ellen tulajdon szememmel láttam. Rendőrt hívtak, aki a munkást a nőkkel együtt bekísérte. 20. Emlékek otthonról Anyám fél a megvakulástól. Levagdossa kis karácsonyfája magakészítette cukrait, melyek összeolvadtak a papírral, ehetetlenek. Narancsot küld, fügét, aszaltszilvát. Szent. Fél az éhenhalástól. Összevész Terivel. "Pucika, ne egyél annyi paradicsomlevest." Nem eszik. "Majd otthon megiszom a kis kávémat." Mindig a kávé a témájuk, az éhenhalás szimbóluma. Mariska, Anyikát sajnálva, hamisan idézi Apánkat (meghamisítják élnivágyásból, szeretetből). "Apuska mindig mondta: kutyából nem lesz szalonna".Nem igaz! 21. Vers. Házibál. Ti édesek, mondjatok valami kéteset. Vers. Balatonfüred, ahol majd elenyészek, és felejtem az egészet, amit jf>, azt mind elajándékozom és az akaratot is elfelejtem. 30