Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

zőbb, ahogy a legtermészetesebben történhetik. Megpróbálok jó anyjuk lenni tovább is, csak az a baj, mihelyt nem dolgozom, nincs is mit eladnom. A legjobb volna a télen ezeket sokszorosíttatni, s csak eladással foglalkozni, mert a munkához képtelen vagyok olyan jól elmélyülni, mint most. Nehéz-nehéz, de ha eddig ment, most már nem állunk meg. Most csak az érdekel, milyen "sikerem" lesz. Nézem a divatos kerámiát, de gyatrának és butának látom, eszerint remélnem kell. Meglátjuk. Az Arb. Zeit .-ban 66 olvastam egy novellát tőled, szép szociális felfogásának igen jó hatása van. Kár, hogy olyan keveset fordíttatsz. Nagyon érdekes, én is azt hittem, többet veszít a hatásából a Te szép nyelvezeted nélkül, de így legalább látszik az értelmi lényege. Az ember sokat meglát az ilyen reprodukáláson át. Most meg kell vallanom, a Nyugat új írói is kevésbé lelkesítenek, majdnemcsak téged leslek benne. Köszönöm a legutolsó "Édesapámat".^ 7 Az a Sinkó,

68 meg sok többi kifárasztják az embert, s a végén csak bosszankodik az erőlködésükön. Mindenesetre, a lapot ez nem érinti, az méltán sorakozhatik a többi nemzetek irodalmának nívójához. Itt pl. sok kiállításon is alig akad egy jó művész. Engem mindig fájdalommal hat meg az a szép komolyság, amivel a kapcsolatot szellemi energiával tartja. Ebben a rémes állapotában szegény hazánknak. Tudod, hogy itt még a kis gyerekek is elfordulnak tőlünk, "Jő, i' mecht net dort wohnen, dort is nó des Todesurteil";

69 egy 8 éves kislány. Egy 14 éves értelmes ifjú megszólított az egyik városi ház udvarán. "Ungarn? Aber dort ist's noch sehr barbarisch". 70 S a napokban egy 18 éves fiatalember egy rémítő brosúrát hozott a H. uralom

71 borzalmairól, amitől egész beteg lettem. "Barbarenland"nak

72 hívják Magyarországot. Hogy mi köze van éppen a magyarságnak ehhez az állapothoz? Ilyen mértékben a fajiság eszméje egyenesen önfertőző, ezzel ellentétben azonban sehol sincs olyan mértékű feszültség, az univerzális kultúra összekötő eszméjének eltérése felé, mint otthon. Nehéz helyzet, az ember nem is mer kifelé kívánni, hol van egy olyan államforma, amelyiket szeretnénk? Álmainkban. Az ember kénytelen ráhagyni magát a tények hullámaira, legalább csak védi magát, ameddig a karja elér, s amennyit védeni tud. Megjöttek a gyerekek nagy lármával 14-én, mintha aranyföldre találtak volna, hogy a mi családunk felvette őket. Zsiga bácsi így, Erzsike néni úgy, Mária néniről nem győznek eleget beszélni: milyen aranyos volt, viccelt. (Eljátszották a "dinnyét".

73

) Aztán Virágról vitatkoznak.