Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Misi azt mondja: egy kicsit szigorú, a Testvérkét meg is büntette. Kata azt mondja: nem igaz, nagyon jó, ő azt meg is érdemelte, mert nem fogadott szót. Gyöngyi áldott szelídség, egyetértéssel imádják. Lilikéről meg úgy gondolják, a legjobban értették, nagyon szerették, igazán, s "Zsiga bácsi" igazán nagyon kedves volt. (Mamuka elmesélte, milyen veszély fenyegette az első napon, de mikor Zsiga bácsi látta, hogy nem vagyok olyan rossz, sürgönyt küldött.) Hanem egész télen nem ettek annyit, mint a nyáron. Mihályka azt mondja, egy liter tejet megivott nálatok egyszerre, s akkor'és annyit evett, amennyit bírt. Egész el vagyok képedve az izmos hátától és széles gyomorizmaitól. Mi lenne belőle, ha mindig elég étel volna? Már szeretne "beszőlőzni". Igaz, köszönöm a 20 S-et, ez megkönnyebbítette az első napokat, még eddig nem éheztek meg. De sokszor kérdezte: "ez az ebéd?". Ma már kezdi megszokni az én kosztom. Én most szigorúbb vagyok hozzá. Hallom, sokat politizált. Ezt olyan önállóan csinálja; ne gondoljátok, hogy a mi eszme menetünket mindig fedezi, amit összeokoskodik. Azt mondja - azt mondtátok - a magas homlok szép és okosságot jelent. [•••] Na és egész el is felejtem, hogy meglepett, hogy Mihály

74 nálatok van, azt mondják a gyerekek, nagyon kedves és jól néz ki, mint egy jó városi munkás. Nekem csak szegény édesanyám rettenetes sok kínja jut róluk eszembe. És csodállak és szeretlek most már tudatos gondoskodásodért. Ma kaptam Edittől

75 levelet, hol sok mindenről tájékoztat. Hát ezer ölelésem és csókom, és sok csók a gyerekektől mindnyájatoknak. Idátok Leányfalu, 1933. március 41. Kedves Idám, most kaptam öt schillinget egy novelláért, ami németül megjelent. Sietve küldöm, míg tudsz rajta venni néhány kiló cukrot. Igazán különös, hogy évente legfeljebb két három írásom jelenik meg németül, s azért is ilyen keveset adnak. A fordító panaszkodik, hogy a sovinizmus miatt külföldi munkát most nem fogadnak el a német lapok. De eddig se ment jobban.