Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

egyszerre, s ha valami pénzt kapok, rnindjárt odaadom, s így még nem volt fennakadás. És szerényen, de rendszeresen táplálkozunk. Jánosommal sokat szenvedünk, az ő viselkedései s személyes hangulatai állandó kényszerítő hatással sürgetnek a munkára és az önállóságra. Ha nem tudnám őt úgy, mintha magam volnék, oly megértéssel, már összetörtem volna, de így, hacsak épkézláb túlélem a benső és külső háborúkat, pár óra alatt kiheverem, és el is felejtem; teljes nyugalommal vagyunk, s az a pár óra, amit békében töltünk, teljesen felejteti az elszenvedett fájdalmakat. Tegnap megkaptam az első három kész dolgot, s szeretném elküldeni, nem tudom, a portó sem lenne talán sok, olyan kicsi darabok, holnap is érdeklődöm. Nem írtad meg, Miklósék megérkeztek-e Pestre, úgy nekik is küldenék egyet, mert magamnak is olyan öröm, hogy kész dolog van a kezemben, annyi éven keresztül ügyetlenkedtem az agyaggal és gipsszel, csak szétporladozott a munkám. Egy jó művész vezeti a gyárat, Iszkra, s most kiállítást rendeztek karácsonyra; valami gyönyörű, milyen meleg, finom, kedves hangulatos dolgokat lehet cserépből előállítani. Mondom, bennem megjött a készség, s folyton újabb terveim vannak; — most a gyerekek megint jobban vannak, fogok tudni keveset dolgozni, nekem, ha elgondoltam tisztán, amire megtanított a kényszer, hogy a kezem meg van kötve, s nem jutok hetekig hozzá, hogy a szerszámom elő is vegyem; — egy-két óra alatt megcsinálom, [sic!] Azt, amit itt csináltam, legföljebb 3-4-5 órát dolgoztam, egy darabon, igaz ezek még tervek, s finomabb tagozásra újra kezdem, s több elmélyüléssel és idővel fogok hozzá; a jövő évre már nyugodtabban dolgozom, mert ez igen nagy dolog volt, amire most jutottam. A gyerekek édesek: a kicsi öcsikénk mint a napsugár, s olyan sokan szeretjük, csak kacagni tud. Angyalkámat megviselte ez a betegség, kissé szenvedő. Mihályka meg velem dolgozik, az ő dolgait is kiégettettem; olyan kedvesek. Akar kis Virág néninek küldeni valamit. Most kapott egy különös jótékonysági akciótól egy gyönyörű kis ruhát, cipőt, sapkát. A gyerekeknek igazán nem sok hiányuk van ruhában, azokat a bizonyos ajándékokat a keleti királyoktól, amit a csecsemőnek a jászolba hoztak, jól felhasználjuk.

6 2 Csak mi vagyunk nagyon rongyosak: az én cipőmbe nyakig megy a sár, de majd szerzek; már azon nem búsulok. Az Erzsike-féle bársony ruha még most sem rossz. Amit Máriától kaptam, nem tudtam használni, úgy nem énnekem való volt, a színe sem állt jól, az alakja sem, s átcsináltatni nagyon sokba került