Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

kiskora óta nagyon érdekelte a kórház. Mióta kanyaróval ott feküdt, mindig ápolónő akart lenni. Később még több szakvizsgát is letett, és felelősségteljes állásba jutott. Zsiga bátyjának is írt Angliából, amire itt van a válasz: Édes kis fiam, Kató nagyon örülök levelednek, s nemcsak annak, hogy magyarul oly szépen írsz, hogy alig lehet benne valami hibát találni, hanem annak is, hogy — s ennek még sokkal jobban -, hogy annyi jóság és gyöngédség van benned mindenkivel szemben. Igen meghat, hogy nyomorék gyerekekkel úgy el tudsz foglalkozni. Azt hiszem a szellemileg csökkent lélek közelebb van az állathoz, s az állattal is olyan meleg barátságot köthet az ember, mint sokszor a legeszesebb felnőttekkel sem. Emlékszel a Kicsire? a mi lányfalusi kis fekete lovacskánkra? Valami bámulatos, mennyi okosság van benne. Most ő hord haza az állomásról, mert nálunk lehetetlenül sok hó van, s nem győzik ellapátolni, emiatt nincs autóbusz közlekedés, s előbb kocsival jöttek ki értem a szentendrei állomásra, aztán kiderült, hogy ezt a Kicsi nem helyesli. Nem értette, hogy azon az úton, ahol ő a finom aszfalton oly vígan repítette a terhes kocsit is, most úgy kell vontatni a négy kereket a porhóban, mintha homokban járna, ezért megmakacsolta magát, s minden percben megállott. Miskának, a kocsisnak le kellett szállni, s gyalog menni vele, akkor ő is ment. De ha Miska azt hitte, hogy no már elvesztette a fejét a Kicsi, s felpattant az ülésbe, őkelme rögtön megállt. Újra leszállani, akkor újra ment. Mivel nekem nem volt szabad lekésni a vonatról, szegény Miska kénytelen volt kengyelfutóvá válni, s az egész úton együtt szaladt a Kicsivel. De érdekes, hogy még vesszőt se hozott magával, mert azt mondja: Ha ráütök, akkor aztán igazán nem megy. . . Csak éppen csattogtatott neki, s noszogatta, de még azt is olyan gyengéden. . . S ezen az első úton a Kicsi mégsem volt hajlandó belenyugodni az új utazásba, s már a végén nemcsak hogy megállott, de úgy curukkolt, hogy már fel akart ülni mellém az ülésbe. Akkor aztán sikerült szánat venni. Van egy pici szánunk, hat pengőért vette Miska, s hárman fel tudunk ülni: a kocsis és két utas. Az úton mindenki megáll és kacag a kis szánon. "Ejha, mondják, no teringette, még ilyet nem láttam, no ilyet én is csinálok magamnak, stb." No, mi történt a Kicsivel. A Kicsi azonnal elkezdett nevetni, ahogy a