Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

szánnal megindult, s nem kell már biztatni, nógatni, ostorozni, úgy repül, s egész úton nevet. "Miket ki nem találnak az én örömömre", mondogatja magában, s lógatja nagy fejét. Ma mikor bejöttem, az állomásnál egy suhanc egy nagy hasáb fával vágott rá a lovára. Miska elköhintette magát, s csak annyit mondott: "Azt hiszi, azzal segít." Nem mondott egy rossz szót sem, csak megcsóválta a fejét. Ez a Miska egész jól beválna ápolónak is. Huszonkét éves fiú, s most viszik be katonának. Nagyon sajnálnám, ha háború lenne, s szegényt baj érné. De a Kicsit is sajnáltam volna, pedig majdnem elvitték katonalónak. Harminc éves, de az állatorvosok tíz éven át mindig azt írták be a tavaszi lószemlénél, hogy tíz éves. Eldugtam a marhalevelet, mert szégyelltem helyette, hogy olyan öreg. így aztán tíz év alatt egy napot sem öregedett, s mikor most az ország összes lovát behívták sorozásra, azt mondta a főállatorvos: "Hát ez mi dolog? itt egy tízéves lóhoz harminc évesnek a passzusát mellékelik?" Szóval a Kicsi olyan jól néz ki harminc éves korában, hogy az állatorvosok sem ismerik fel a korát. De erre azt mondja az én emberem, aki a lovat bekísérte: "Már főhadnagy úrnak alássan jelentem, én húsz éve szolgálok az író úrnál, de nekünk más lovunk sohase volt." Erre a lovat elkergették, öreg lóra nincs szüksége a magyar huszárnak, s az egészben az a legjobb, hogy az a napszámos, aki ezt mondta: csak két hét óta volt nálam szolgálatban. No látod, eltöltöttem az időt meséléssel, pedig rólad szeretnék írni. Leveledet elküldöm édesanyádnak, ő is hadd gyönyörködjék benne. Küldj egy fényképet, már egész nagy lány lehetsz fiam, nincsenek még zavarok a szíve cske körül? Isten megáldjon most nagyon sok dolgom van, mert ezt a lapot szerkesztem.

117 Ez olyan szociális szépirodalmi folyóirat. Nagy harc, az bizonyos. De nagyon sok örömet is ad. Csókollak fiam, ha ezt a levelet megkapod, írd meg, sajnálnám, ha elveszne, sajnos nem írtam másoló papírral, pedig elküldtem volna mamukádnak is. ő írta, hogy elküldi, vagy elküldte a könyvemet

118 neked, olvasd csak el, s tanuld meg őseid történetét. Csókol Zsiga bátya