Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

szépen haladt az idén, s a zálogházban vettünk egy öreg hegedűt 15 S-ért (ismerősök segítségével), és megér 70-et, oly remek hangja van. S édes kis együttes lett volna komoly nagy munkában, ha a műhely kiépülne. Istenem. Hogy vagytok Ti? Dolgozol, ki lát el, mit eszel, hogy van a lábad? Hogy fogynak a könyveid német fordításban? [...] Jó éccakát mindnyájatoknak Idátok Kedves Zsiga bácsi! Nagyon köszönöm a leveledet. Csak nagyon sajnálom, hogy nem lehet átlépnem a határt. Igazán szerettem volna veled egyszer újra beszélni. Sajnálom, hogy nem lehettél itt a jelentékeny napok után, mert olyan díszítést meg lelkesedést még sohasem láthattál. Nagy problémáim vannak. Nem tudom, hogy inkább maradjak még két vagy három évig itt, vagy menjek el Franciaországba és onnan Rózsika néniékhez, vagy apám egy nagybátyjához. Ha elvégzem itt az iskolát, akkor Franciaországban két év alatt Architekt

101 lehetek. Ez a pálya különben is nagyon érdekel. Különben jól vagyok, "rengeteget olvasok" "Die Brüder Karamasoff" és "Raszkolnyikov"-ot Dosztojevszkitől, és "Johann Christof'-ot

102 Romain Rollandtól olvastam utoljára; most Tagorét

103 olvasom, egy kicsit nagyon költőinek találom, szóval nem tetszik. Sokat korongoztam húsvétra, de nem lett kész, mert nem égettek eleget a gyárba. Már sokkal jobban korongozok mint Vásárhelyen. A biciklim is egész jól érzi magát. Kérlek, írd meg a véleményedet minél előbb! Sok sok húsvéti üdvözlet mindenkinek Michael Leányfalu, 1938. április 25. Édes Idám, mivel tudom, mennyire rá vagy szorulva minden fillérre, szeretnék a gyerekeidnek a neveltetéséhez hozzájárulni. E hó első napjaiban a fiadnak, Michaelnek magánlevélbe betéve küldtem húsz schillinget, de ezt most szeretném intézményesíteni. A Nemzeti Banknál azt mondták,