Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

egymást követő halála mozdította ki négy gyermekével - Erzsivel, Lacival, Gyulával és Józsival - addigi, a falu közösségén belüli, kivételes életszintjéről, ő volt az, aki felismerte Móricz Bálintban, apánkban az életerőt és tehetséget, és aki képes volt túlhaladni a falu előítéletein, azzal, hogy szüleink házasságát létrehozta. A vallás jelentékeny egyetértést biztosított számunkra: a református biblia egyszerű és józan tanításai. A mi szüleinknek ez elég volt nevelési alapnak. Kiskoromtól kezdve áhítattal éltem meg, hogy szüleink mennyire az igazságban élnek: sem képmutatás, sem ravaszság vagy hazugság nem homályosította őket előttünk. A társadalmi ellentétek leküzdése alapozta meg a mi családunk szellemét. Ezért volt lehetséges, hogy mindenikünk művészi és tudományos úton kereste életproblémáinak a megoldását. Pallagi Gyula,

4 az éleseszű sógor volt az első, akit apánk a debreceni kollégiumba vitt: "Ebből papot csináljanak, az apja is az volt!" Később Zsigát is odavitte. Ez a gyerek még nagyobb rejtély volt Gyulánál: nyolc hónapos korában beszélt, másfél éves korában verset mondott; magábazárkózó, figyelő, erőszakos volt. És a többi gyereknek is kellett az iskola — ez határozta meg az útjuk irányát. Legközelebb volt Sárospatak. Akkor dőlt el apánk sorsa, hogy véglegesen ács lett. Abból mindenütt meg lehet élni. Egészen fiatal kora óta nagyon ügyesen faragott szánkót, bölcsőt, mindenüvé elhívták kemencét állítani vagy kerítést csinálni, ól- és háztetőt javítani, ő maga építette meg a saját házát is, ahova beköltözött fiatal feleségével — és ami emlékház lett Csecsén. Iparigazolványt szerzett, és voltak szép számmal vállalkozásai. Bejárta az egész környéket munka után, kisebb-nagyobb sikerrel. Tőle tanultak a fiúk gyalogolni; Zsiga szenvedélyesen szeretett gyalogolni! Sárospatakon a református templom tetejét újította meg apánk. Miklós mondja, hogy amikor a toronyra feltették a gombot, nagy ünnepség volt, s mikor a harang megkondult, úgy megijedtek, hogy legurultak a lépcsőn. Én Sárospatakon születtem, onnan vannak első emlékeim. Szép, tágas kőházunk volt, élénk családi élet folyt benne. A Móricz udvar sok kalandnak, barátok és testvérek játékainak volt színtere. Zsiga már akkor írónak tudta magát, és annak is fogadták el. önképzőkört alakított és színdarabot írt, amiben ő is, Pista is szerepeltek. A mi udvarunkban játszották el. Ebben az időben volt, már van emlékem róla, hogy a nagy fiúk a neveinkből egy este verset csináltak. Emlékszem, hogy mindég nagy nyüzsgés volt. Egyszer Károly berohant és kiabált, hogy: "Édesanyám, édesanyám, Sándor belefúlt a Bodrogba", s kicsit utána jött Sándor, az ikertestvére: "Nem én fúltam bele, Károly volt. . ." Én szerettem a szomszédokhoz elszaladni, mindig keresni