Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

4. A Móricz-család Álló sor: Móricz István, Pallagi József, M. Zsigmond, Farkas Károly, M. Dezső; üló' sor: dr. Pallagi Gyula, M. Bálintné, özv. Pallagi Józsefné Nyilas Katalin, ölében M. Ida, mellettük M. Bálint; alsó sor: M. Károly, M. Miklós és M. Sándor, 1895. kellett. A fiúk egyszer odakötötték a lábam az asztal lábához! Nagy nevetés volt, hogy ki tudtam húzni. . . Itt történt az is, hogy valahonnan egy kockacukrot hoztam, és édesanyám visszaküldött vele. Sírva vittem vissza - de még adtak is hozzá. . . Ilyenekre emlékszem: a fiúk meszet oltottak üvegben, és a kezembe vettem. Abban a pillanatban robbant, bele a szemembe, anyám velem együtt sikoltott, s öblögette a szememet. Hetekig veszélyben voltam, feküdtem. Egyszer nagyon megbántottam édesanyámat. A tüz előtt ültünk a félhomályban, ő mesélt nekünk, tréfált, fejét az ölembe hajtotta. Én meg kiugrottam alóla. Ez neki nagyon rosszul esett, és én nagyon megbántam. Még csak ötéves voltam, s anyám már leveleket Íratott velem. A fiúknak és dédnagyanyámnak születésnapjára: